Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív napilap a mind áttekinthetetlenebbé váló Susanne Osthoff-történettel foglalkozik. Annak ellenére, hogy a német régésznő, Osthoff már két hete kiszabadult iraki fogságából, az ügy sem politikai, sem kriminalisztikai értelemben nem zárható le. Német politikusok nagy buzgalommal bírálják őt azon kijelentéséért, miszerint vissza kíván térni Irakba. Mások szerint ez a bírálati buzgalom enyhén bigottnak tűnik, „hiszen a hölgy a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) számára apróbb feladatokat látott el” – vélekedik egy hivatalnok, aki a túszügy megoldásában is részt vett. Osthoff néhány BND-munkatárs számára az ideális forrás volt. Egyikük a lakás nélküli régésznőnek fedelet biztosított a feje fölé, a másikuk, mint sofőr ajánlotta fel a szolgálatait. Tették ezt annak tudatában, hogy Susanne Osthoffnak fogalma sincs a titkosszolgálati jótékonyság várható következményeiről. Miért tették ezt mégis a BND-ügynökök? A kérdésre a hírszerzés szóvivője nem kívánt válaszolni. A Osthoff-ügy válságstábjának egyik szakértője pusztán ezzel a kommentárral intézte el az ügyet: „a BND kifacsarta Osthoffból az információkat, majd ejtette őt”.
Osthoff november 25-i elrablásának okairól új spekulációk születtek. Ezen a napon Osthoff 17 ezer dollárt hozott el a nagykövetségről, hogy az egyik projektjén dolgozó építőcéget kifizesse – idézte a Bild Zeitung pénteken a korábbi NDK kereskedelmi attaséját, Rolfeckhard Giermannt, aki öt éven keresztül dolgozott a bagdadi nagykövetségen és közeli kapcsolatot ápolt Osthoff-fal. Vélhetően a sofőrje árulta el társainak, hogy egy német sok pénzzel ül majd a taxijában. Osthoffot ezt követően elrablói „a hieararchiában egyre magasabban álló személyeknek adták tovább”. Végül is szabadon bocsátották, de a pénzt elrablói megtartották.
Időközben a 43 éves Osthoff két talányos interjút adott, az elsőt az arab al-Dzsazíra televíziónak, a másodikat a ZDF-nek. Ez utóbbi sugárzásával a német közszolgálati csatorna 24 órát késlekedett, majd az anyagot erősen megvágva mégis leadta. Ebben a változatban Osthoff egy összezavarodott ember képét nyújtotta.
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap Gerhard Schröder egyik újabb bevételi forrását mutatja be. A Ringier tanácsadója a Gazprom leányvállalatának felügyelőbizottsági vezetése és emlékiratai megírása mellett mint szónok is szeretne nemzetközi karriert befutni. A volt kancellár a tekintélyes New York-i szónokközvetítő ügynökséggel, a „Harry Walkerrel” kötött szerződést. Az amerikaiak már dicsérik a frissen leigazoltat, mint „a nemzetközi kapcsolatok és a szociális változások világpolitikai jelentőségű és nemzetközileg is elismert tekintélyét”, továbbá mint „karizmatikus vezéregyéniséget”.
Ebben az új szerepében Schröder jó társaságba csöppent. Az egész világon a vezetők közé tartozó ügynökség számos korábbi elnök, Bill Clinton, Jimmy Carter és Gerald Ford közvetítésével foglalkozik. De a csapathoz tartozik a korábbi izraeli miniszterelnök, Ehud Barak, az egykori pakisztáni miniszterelnök-asszony, Benazir Bhutto, a volt ENSZ főtitkár, Boutros Ghali és a jordán királyné, Noor.
Ezeket a prominens személyeket nem lehet olcsón megszerezni. A „szónok-cirkusz” olyan sztárjai, mint Clinton, aki az egész világon jubileumokon, ünnepségeken, kongresszusokon és díszvacsorákon tűnik fel, hatszámjegyű honoráriumot zsebel be egy-egy fellépéséért. Egykori miniszterek általában ötjegyű summáért bérelhetőek, s ugyanekkora összeggel kell megelégedniük kisebb államok vezetőinek is. Schröder, Dagmar O'Toole, a Celebrity Speakers cég társtulajdonosa szerint a 50-100 ezer dolláros tartományban bérelhető.
Az amerikai szónokpiacon becslések szerint 16 milliárd dolláros volt a forgalom, míg Európában erre a célja csak 850 millió dollárt költöttek. Amennyiben egy államférfi, miniszter, vagy jegybankelnök lemond, azonnal elkezdődik a verseny, ki lesz a nagy nemzetközi cégek közül az illető menedzsere. Legtöbbször – mint Schröder esetében is – az amerikaiak győznek. „Mert sokkal több rendezvényt és jóval nagyobb publikumot tudnak nyújtani, mint mi” – nyilatkozta O’Toole. Amióta Schröder már elkötelezte magát, azóta a tekintetek a volt FED-elnökre, Alan Greenspanre és Joschka Fischerre szegeződnek. Állítólag mindketten kaptak már ajánlatokat, de még nem állapodtak meg egyik beszédszervező céggel sem.
Nehezen jósolható meg előre, hogy Gerhard Schröder hasonlóan sikeres lesz-e ezen a területen, mint Bill Clinton. Hiszen annak ellenére, hogy a volt kancellár egy walesi faluban nyelvleckéket vett, továbbra is komoly hátrányt jelent számára gyenge angol nyelvismerete. Eddig a volt kancellár elutasította, hogy angolul tartson beszédet. Ez természetesen jelentősen csökkenti a potenciális meghívások számát. Eddig ugyanis a nyelvi korlátok ellenére csak egyvalakinek sikerült a nemzetközi szónoklat piacon keresett előadóvá válnia, Mihail Gorbacsovnak.
origo.hu
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról
