A filozófus úgy véli, hogy – bár miután kimondta ezeket a szavakat, sokat töprengett azon nem túlozta-el mondandóját, nem volt-e rosszhiszemű –, a fejlemények tükrében inkább naivnak nevezné magát. „Az értelmiség egy része, köztük jeles tudósok olyan tisztelettel, már-már imádattal veszik körül (Gyurcsányt), hogy az bárkinek a fejébe szállna” – tesz hozzá Bence, aki azért még bízik abban, hogy azok az újságírók, akik eddig azért nem kritizálták a kormányfőt, mert a Fideszt és Orbán Viktort még rosszabb választásnak tartották, most majd megteszik ezt. „A Fidesz most olyan állapotban van, hogy nem kell különösebben tartani tőle. Ez fölszabadítja azokat az újságírókat, akik korábban szemet hunytak Gyurcsány elképesztő allűrjei fölött, nehogy a rettegett ellenpárt malmára hajtsák a vizet. Másrészt – ahogy erre az előző beszélgetésben is utaltam – bízom az alkotmányos berendezkedésben. Ahogy mostanában illik mondani, jobbkezünket a szívünkre téve: bízom a nagybetűs Köztársaság alkotmányában„ – vélekedett a metazin.hu főszerkesztője.
Bence szólt a Blair-Gyurcsány párhuzamról is. Szerinte a „hasonlóság abban áll, hogy sem Blair, sem Gyurcsány nem a saját pártjának az embere. Hogy a pártjuk nem szereti őket, de elfogadja, amíg úgy érzi, hogy csak tőlük remélhet választási győzelmet. A nagy különbség pedig az, hogy Blair is végtelenül hiú, imádja a sikeres, gazdag embereket, de ő – Gyurcsánnyal ellentétben – sok mindenben egy húron is pendül az egyszerű munkáspárti szavazóval. Vallásos, rendpárti. A yuppie allűrök mellett megvan benne a brit munkás, a brit kispolgár konzervativizmusa is”.
(hvg.hu/vg.hu)
Kiderült, miért omlottak össze az ausztrálok, a magyar kulcsember csalódott
