Krómer István: Tandíjvita – modellvita

Krómer István: E modell kétségkívül közelebb áll a magyar választókhoz, mert közelebb áll a magyar valósághoz, mint a másik. Tudjuk, az amerikai individuális rendszernek hazánkban is vannak befolyásos hívei, akik mindent elkövetnek a humángazdaság piaci modelljének bevezetéséért – erről szól az egész ún. államháztartási reform. A probléma az, hogy ezt elegendő társadalmi támogatottság híján teszik, s hogy egyes elemeket – így éppen a tandíjat vagy a több magánbiztosítón alapuló egészségfinanszírozást – a rendszer egészéből kiemelve próbálnak az országra erőltetni. Ezek ugyanis csak olyan, erős középosztállyal bíró társadalomban működőképesek úgy-ahogy, ahol a bérek fedezetet nyújtanak a humán-magánberuházásokhoz. A létminimumot alig meghaladó magyar bérszínvonal mellett mindkettő csak súlyos társadalmi feszültségekhez vezethet. A kvázi ingyenes egyetem és a humánszféra alacsony bérszínvonala többszörösen összefügg egymással. A mai peremfeltételek mellett az állam által garantált valamelyes biztonság és kiszámíthatóság nélkül a társadalom kétharmada káoszba zuhanna. Ez pedig az orránál tovább néző elitnek sem lehet az érdeke.

(Magyar Hírlap, 2006. június 7.)