Aki „fölemelte” a Kárpátok erdeit

A nemzetközi hírű, nagy tekintélyű kárpátaljai magyar botanikus és a természetvédelem gyakorló munkása, Prof. Dr. Fodor István születésének 100. évfordulója tiszteletére rendeztek tudományos emlékülést a Magyar Tudományos Akadémián. Több mint öt évtizedes munkássága során az oktatás, a kutatás és a nevelés mellett a környezet- és természetvédelem, a növényföldrajzi és ökológiai ismeretek gyakorlati alkalmazása terén nemzetközileg is elismert tudós volt.

Prof. Dr. Fodor István születésének 100. évfordulója tiszteletére rendeztek tudományos emlékülést a Magyar Tudományos Akadémián. Fodor István fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a Felső-Tisza medencéjében a hegyeket az egykorihoz hasonló növényzet borítsa. Kezdeményezésére 1950-ben, a Róna havason felépített kutatóállomás létesítésével, munkatársaival elkezdte a kutatásokat. A Róna havason, az erdőállomány felső határának emelése érdekében végzett 30 évi kutatói munka során eredményesen kipróbált módszerét a Szovjetunióban nem szabadalmaztathatta. Később, miután Ukrajna önállósult, Kijevben, 1997. június 3-án sikerült a szabadalmat bejegyeztetni.

A később szabadalmaztatott kutatási eredmények alapján már 1964-ben az ungvári állami egyetem botanikai tanszékének munkatársaival és a perecsenyi erdőgazdaság szakembereivel közösen, az 1400 méter magasan fekvő Róna havason erdővel telepítették be a hegygerincet, megemelve a felső erdőhatárt. Ehhez kidolgozták a különböző fafajok ültetési módszereit, a talaj előkészítését, a facsemeték gondozásának technológiáját stb. Különösen eredményesnek bizonyult a tűlevelűek (a lucfenyő, a jegenyefenyő, a duglászfenyő és a kárpáti cirbolya) gyökér körüli mikroflórájának mesterséges előállítása. Meggyőződéssel vallotta, hogy „ha a Kárpátok gerinceit mindenütt, a találmányomban leírt módon, ilyen erdőkkel telepítenék be a hegyes vidékeken, akkor hasonló pozitív változások állnának be a Kárpátok teljes ökológiai rendszerében”. Az erdőtelepítésnek azért is volt és lenne a jövőben is nagy jelentősége, mert az Északkeleti-Kárpátokban száz éve zajlik – ahogy fogalmazott – a rablógazdálkodásos fakitermelés és az intenzív legeltetés. Ezeknek pedig az lett a következménye, hogy nincs mi lekösse a hegyekből lezúduló csapadékot és ez rendre árvizekhez vezet.

Minthogy a Tisza és mellékfolyói öt országot érintenek, a Kárpát-medence vízgazdálkodásának erdőtelepítéssel történő helyreállítása csak nemzetközi összefogással lehet eredményes és hatékony. Így szabályozódna, egyensúlyozódna ki a Tisza vízhozama, és így valósulnának meg a tudományos kutatásokkal és kísérletekkel is igazolt pozitív változások a Kárpát-medence teljes ökológiai rendszerében” – írta 1994-ben megjelent tanulmányában.

Fodor István és munkatársai 3820 kárpátaljai növényfajt, illetve alfajt írt le, ebből több mint 600, kutatásaik eredményeként vált ismertté. A professzor nevéhez fűződik az ungvári botanikus kert létrehozása.

Fodor István botanikus professzor – aki több mint öt évtizedes munkássága során az oktatás, a kutatás és a nevelés mellett a környezet- és természetvédelem, a növényföldrajzi és ökológiai ismeretek gyakorlati alkalmazása terén nemzetközileg is elismert tudós volt – 2000. április 23-án, életének 93. esztendejében hunyt el Ungváron, amelyhez olyan erős szálak kötötték, hogy élete végéig nem tudott megválni a várostól. Életműve, tudományos munkásságának eredményei azonban tovább élnek. Ezek megvalósítása a Kárpát-medence fenntartható fejlődése és a jövő nemzedékek jogosan elvárt életminőségének biztosítása érdekében most különösen aktuális és sürgető.