Csontos János: Kőbe vésve

Csontos János: A fő attrakció mégis Szőcs Géza kőbe vésett arpinói versének leleplezése. Minden évben más nemzet poétáját éri a megtiszteltetés: volt már lengyel is, cseh is; jövőre egy svéd költőnő, Katarina Frostenson kerül sorra. Kétezer ikertáblát terveznek, szóval nem holmi választási ciklusokban gondolkodik Fabio Forte polgármester. A helyszín olyan, mintha a budai Vár rámpáin kapaszkodnánk felfelé; fejünk fölött harang kondul. A Szőcs-vers filozofikus, a magyar változatba alig néhány sajtóhibát vésett a helyi kőfaragó, de a magyar nyelvet eltűnése esetén talán ennyiből is vissza lehet majd fejteni. Igaz, a „fordított felhőkarcolók” az olasz verzióban szótárral vannak fordítva, úgyhogy lesz majd nagy fejtörés 4007-ben. A casamari bencés apátságban afroamerikai szerzetes köszön ránk; Montecassino erődtemploma meg olyan, mintha „tévedésből” nem is bombázták volna porig az amerikai felszabadítók. Igaz, lelkifurdalásból újjáépítették, mint mondjuk Drezdát, ám az ember nem szabadul a gondolattól: miközben minden kerengő az utolsó szegletig hiteles, minden egyes kő hamisítvány. Kivéve az óriási amforákba ültetett muskátlikat, amelyek itt is úgy virítanak, mint egy fronttal arrébb…

(Magyar Nemzet, 2007. május 17.)