Izraeli atombomba francia segédlettel?

A katari hírtelevízió tudósításából az derül ki, hogy az izraeli atombomba kifejlesztésében aktívan segédkezett a francia kormányzat is. Az iraki napilap az Anfál-hadművelet felelőseinek bírósági tárgyalásáról ír, egy jeruzsálemi napilap pedig az új izraeli telepítési tervről számol be.

Al-Dzsazíra

Meglepő információkkal szolgált Simon Perez életrajzi könyve – közli a katari hírtelevízió. A híres izraeli történész, Michael Berzuhar és Simon Perez közös művében olyan fontos adatokat jelentettek meg az ’50-es évek izraeli atomprogramjáról, amiket máshol eddig még soha. Simon Perez, aki ebben az időszakban az izraeli fegyverkezési programjának vezetője volt, 1957-ben Párizsban egy titkos szerződést írt alá az akkori francia miniszterelnökkel.

A szerződés értelmében Izrael „fű alatt” fegyvereket vásárolt európai szövetségesétől, és abban is megállapodtak, hogy közösen végeznek kutatásokat és fejlesztenek ki atombombát.
Ez idő alatt a zsidó állam több vadászgépet is vásárolt partnerétől, mindemellett pedig a francia diplomácia igyekezett az arab-izraeli háborúk során a nagyhatalmakra szövetségese érdekeinek megfelelően nyomást gyakorolni. A közös munkának aztán az amerikai vezetés által Párizsra kifejtett politikai nyomás, illetve a gyarmati országokban elkezdődő fegyveres ellenállás vetett véget.

Megemlítik, hogy Izrael a nyolcvanas évek közepéig tagadta, hogy rendelkezne atomfegyverrel. 1986-ban aztán a kutatásokban részt vevő egyik tudós a Sunday Timesnak fellebbentette a fátylat az igazságról. Az általa nyilvánosságra hozott adatok segítségével szakértők körülbelül 200-ra becsülték izraeli atombomba-arzenált.

Az interjú után a Moszad elrabolta a tudóst, és hazavitte, ahol aztán 18 évig ült börtönben. 2004-ben ugyan szabadult, de nemzetbiztonsági okokból nem kaphat útlevelet és nem érintkezhet idegenekkel.

Saut al-Irak

Jövő hónap elején ítéletet hirdetnek az Anfál-hadműveletek felelőseinek perében – írja a bagdadi független napilap
Az 59. üléssel befejeződött az Anfál néven ismertté vált ügy bírósági vizsgálata, az utolsó ülésen meghallgatták a vádlottakat, illetve a vád-, és védőbeszédeket. Mint ismeretes 1988-89-ben egy katonai akció során az iraki hadsereg 182 ezer kurdot mészárolt le, és 1000 falut semmisített meg az északi területeken.

Ebben az ügyben hallgattak meg 6 vádlottat, köztük a hadműveletek vezetőjét Alí Hasan al-Madzsídot, Szaddám Husszein unokatestvérét, a volt védelmi minisztert, és a titkosszolgálatok vezetőit. A fő vádlott elutasította, hogy a volt iraki diktátortól parancsot kapott volna arra, hogy kémiai fegyvereket vessenek be a kurdokkal szemben. A per többi résztvevője azzal védekezett, katonákként a felettesektől kapott parancsokat végre kellett hajtaniuk. A hadművelet célja pedig nem faji tisztogatás volt, hanem az, hogy megállítsa az iráni előrenyomulást és lefegyverezze az őket támogató észak-iraki kurd ellenállókat.

Al-Quds

Új telepek létrehozásának tervét jelentette be a jeruzsálemi kormányzóság – írja a jeruzsálemi palesztin napilap. A kormányzóság szándéka szerint 20 ezer főt kívánnak betelepíteni a két új kelet-jeruzsálemi izraeli telep területére. A Haaretz című izraeli napilap szerint így létesítenek hidat a Betlehem környéki Dzsilú nevű teleppel. A palesztin fél elutasítja ezt az új tervezetet, mondván így akarják a szent várost északról és délről elvágni a palesztin városoktól, Ramalláhtól, és Betlehemtől. Sáhib Aríqát, a palesztin főtárgyaló szerint ez nem jelent mást, mint, hogy az izraeli kormányzat nem akar békét. Aggodalmának adott hangot Ban Ki Mon, az ENSZ főtitkára is.

Az új telepítési terv nyilvánosságra hozatalával egy időben kezdődött Jeruzsálemben az izraeli Békét most! nevű mozgalom tüntetése, melyen neves izraeli és palesztin közéleti személyiségek is részt vettek. A tüntetők azt követelték, hogy az izraeli vezetés fogadja el Jeruzsálem megosztottságát, és azt, hogy a város két független állam fővárosa legyen.