Joó István: 1998-ban okkal dühödött meg a vatikáni megállapodást 1997-ben aláíró Horn Gyula, amiért a papok az ő kormányfői gesztusa ellenére sem lettek a szocialisták kampányszócsövei. Most még érdekesebb a helyzet. Olyan balhatalom indult habzásnak itt (persze neve elhallgatását kérő katolikus forrás képében), amely öt éve nem tekinti érdemi partnereknek a keresztény egyházakat. A püspökök „nyíltan vállalták kormányellenes elkötelezettségüket” … Nem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vállalta nyíltan és aktívan püspökellenességét, amikor 2004 végén följelentette őket a Vatikánban? Mivel bele mertek szólni a kisebbségi magyarokról szóló kettősállampolgárság-vitába? Pártpolitikai érdekű színjáték: a zsarolhatatlan püspököktől ez idegen. Annál kevésbé a civil kurázsi. Magánemberként – igaz, hivatásuk során szerzett erkölcsi hitelük birtokában – aláírásukkal kifejezték: az egyházi és világi értelmiségnek össze kell fognia. Akkor, amikor már az egész magyarságra ráillik, amit Féja Géza írt kerek hetven éve, a viharsarki zsellérek sorsát feltárva: „Tudva és akarva olyan népréteget teremtenek, mely semmit sem fejlődik, s így igényei századok alatt sem növekednek.”
(Magyar Nemzet, 2007. május 15.)
Gólparadé Pakson, az utolsó pillanatban dőlt el a keleti rangadó
