Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív bécsi napilapban Peter Bognar „Kizárt Gyurcsánnyal a párbeszéd” címmel készített interjút Orbán Viktorral.
Az utcai összecsapások tanulságával kapcsolatban a Szövetség elnöke elmondta, hogy a drámai eseményekben a magyar demokrácia kifáradásának folyamatát látja. Először a 2006-os választásokon a polgárokat megtévesztették, ennek következtében ma a magyaroknak illegitim a kormánya. Majd 2006 októberében egy békés tüntetést a kormány utasítására a rendőrség példátlan brutalitással feloszlatott. Ma Magyarországot demokrácia nélküli többpártrendszer jellemzi. Ahol a homlokzat talán szép, de amit mögötte rejt, az visszataszító.
Magyarországon az a posztkommunista elit jutott hatalomra, mely a régi reflexeket és a kommunista időszak módszereit egyesíti. Ez az elit nem hisz semmiben sem. Cinikus s csak a hatalmat szereti. A felszínen a mai hatalmat a kormány és a Szocialista Párt reprezentálja. A mélyben azonban egy kiterjedt társadalmi, gazdasági és intellektuális hálózat húzódik. Ezek behálózzák a társadalom minden szintjét. Ez birtokolja az országban a valódi hatalmat. Orbán Viktor kijelentette, hogy a miniszterelnök már a múlt része. Már túlhaladta a szavatossági dátumát. Megerősítette, hogy Gyurcsány Ferenc bűnei miatt persona non grata a magyar politikai életben, ezért kizárt vele bármiféle párbeszéd.
A Szövetség elnöke szerint mielőbb szükség lenne az előrehozott választásokra, mert a kormány demokratikus és erkölcsi szempontok alapján is teljesen elveszítette a hitelét. Ráadásul bebizonyította, hogy képtelen az ország kormányzására. Már ma készek vagyunk a kormányrúd átvételére és megvan ehhez a programunk, ami teljesen eltér a kormány szűklátókörű neoliberalizmusától. Az ő politikájukat kizárólag a gazdasági logika motiválja. Ezzel szemben a Fidesz a társadalmi szolidaritást és a közös felelősséget támogatja. Orbán szerint nehéz alkalmazni Magyarországon a bal- és jobboldal fogalmát. Az egyik oldalon a baloldal klasszikus neoliberális politikát folytat, a másik oldalon a polgári konzervatív jobboldal gyakran szolidárisabb, mint a baloldal.
Orbán szerint a gazdaság felpörgetésében döntő kérdés, hogy megtalálják az adócsökkentés helyes mértékét. Utalt arra, hogy a magas adóterhek miatt a magyarországi feketegazdaság eléri a 25–30 százalékot. Adócsökkentéssel akár a feketegazdaság arányának megfeleződése is elérhető. A Fidesz kormányra kerülve felszámolná a gazdasági növekedés akadályait, a bürokráciát és a korrupciót.
A következő választások miniszterelnök-jelöltjére vonatkozó kérdésével kapcsolatban Orbán úgy fogalmazott, ő fogja elvezetni a Fideszt a folyópartra. S többnyire az addigi vezető irányítja a folyón való átkelést is. Hangsúlyozta, a párton belül csak ő rendelkezik kormányfői tapasztalatokkal. A pártelnök visszautasította a szélsőségesekkel történő együttműködés vádját. A baloldal ismert fegyvere, mondta, hogy a jobboldali konzervatív erőket radikalizmussal vádolják. Nicolas Sarkozy vagy Edmund Stoiber is rendszeresen szembesül ezzel a váddal. De az is látható, hogy a vádak mindkettőjükön kicsorbultak.
Külpolitikai céljai között említette az erős Európát. A közös energiapolitika mellett fontos lenne az egységes bevándorláspolitika. Álláspontunk szerint szigorítani kell a bevándorlást, zárta az interjút a Szövetség elnöke.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban „Nem és háromszor nem!” címmel közli Ralph Giordano, az ismert kölni publicista álláspontját az Ehrenfeld városrészbe tervezett nagymecsettel kapcsolatban. (A történet előzményeit lásd a május 24-i sajtószemlében.)
„A kölni városvezetéshez intézett követelésemet, miszerint állítsák le az ehrenfeldi nagymecset tervezését, mert tekintettel a kudarcot vallott integrációjukra, hamis kép alakulna ki a muzulmán kisebbség és a többségi társadalom kapcsolatáról, félreérthetetlen és török nyelven fogalmazott életveszélyes fenyegetések követték.
Ezért a következő nyilatkozatot teszem:
Továbbra is kitartok kulturális önrendelkezési jogom mellett. Kitartok életstílusom mellett, mely a legtöbb területen elüt a muzulmánokétól. S továbbra is szabad legyen ezt korlátlanul kimondanom. Szabad legyen kijelentenem, hogy éppen úgy nem akarok a német utcákon burkát és csadort látni, mint ahogyan nem kívánok a magas minaretekről müezzinkiáltást hallani.
S a nyilvánosság előtt szeretnék azon mérgelődni, hogy a török külügyminiszter azért taníttatja a lányát Németországban, mert itt valami olyat tehet, amit otthon hivatalosan tiltanak, nevezetesen fejkendőt viselhet az egyetemi előadásokon.
A szólásszabadságról kialakított véleményemet nem kívánom ahhoz a káros szellemhez igazítani, mely azt mondja: „mindenkinek joga van szabadon hangot adnia véleményének, amíg az nem ellenkezik a sáriával.“ Nem és háromszor is nem!
A sária, az iszlám törvénykezés megrögzötten alkotmányellenes, egy botrányos anakronizmus. Hová jutottunk, hogy arról kell gondolkodnunk, vajon egyik-másik tettünk tetszik-e a radikális muzulmánoknak? Hová jutottunk, hogy előre engedelmeskedve hagyjuk, hogy vallási vagy egyéb fanatikusok előírhatják nekünk, mit tehetünk, mit mondhatunk? Hol tartunk, ha térdre borulunk bármikor a helyi imámok által előidézhető düh és felháborodás előtt, amint az látható volt a Mohamed-karikatúrák kapcsán? Germánia valahol utat tévesztett, ha ma már ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk? Nem szabad megfeledkezni mindazon hivatásos multi-kulti illuzionistákról, a baloldali-liberális idegenszerető ügyvédekről, mint Hans-Christian Ströbele és Claudia Roth – mindketten a zöldek Bundestag-képviselői (szerk.) –, akik a többségi társadalom jogos önérdekeinek kíméletlen tagadói és a legfőbb akadályai a bevándorlási probléma reális helyzetértékelésének. Nem szabad őket szem elől téveszteni.
Oroszország
Front Robert C. Castellel – „Olcsóbban, de ugyanazzal az amerikai hegemóniával”
