Csontos János: Ami az őszödi beszéd kapcsán őszinte retorikáról vizionáló Nádas Péterrel kezdődött és a „szenvedélyes igazságbeszédet” emlegető Szabad Nép-es kinyilatkoztatással folytatódott, lám, kezdi elnyerni végleges filozófiai foglalatát. Tamás Gáspár Miklós szerint a szimbolikus szférában Gyurcsányt ért tragikus fordulat „nem annak köszönhető, hogy hatalomra kerülve megszegte választási ígéreteit, (…) hanem annak, hogy beismerte: hazudott. Az ebben a beismerésben (vagy mérhetetlen retorikai túlzásban, amelynek a valószínű oka a személyes autonómia illúziójának a megőrzési szándéka, a valóság elhessegetése) rejlő hübrisz, a magát a többieknél többre tartó ember gőgje váltotta ki az eget rengető fölháborodást és a súlyos összecsapásokba torkolló zavargásokat.” Szerzőnk nem érti vagy nem akarja érteni a szabad választásokon alapuló demokrácia lényegét: ha valaki a választási programjáról előre megfontoltan, szántszándékkal állít valótlant, nem egyszerűen hazug, hanem főhazugságban marasztalható el – vagyis méltatlan a főhatalomra. A zavargások és a politikai válság kiváltó oka pedig nem a beismerés (bár ez sem történt meg nyílt színen: Gyurcsány csupán lebukott, lebuktatták), hanem a következménynélküliség hatalmi cinizmusa. A választások, a népfelség ethoszának semmibevétele. Ez veszélyezteti a demokráciát, nem a lajbis operettgárda. Magyarország mindezek ellenére volt, van és lesz. Gyurcsány Ferencért meg Tamás Gáspár Miklósért pedig nem kár. Majdcsak megleszünk valahogy nélkülük.
(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 4.)
hidegfront
Visszatér a strandidő, aztán jön a fordulat + videó
