Az ifjúsági szervezetek pályázati pénzeinek odaítélésében az előző kormány idején részt vettek civil bírálóbizottságok, a regionális ifjúsági tanácsok, a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat, és a Gyermek- és Ifjúsági Helyettes Államtitkárság.
A 168 óra neve elhallgatását kérő forrása állítása szerint maga is közel volt az elosztáshoz: „2004-ben a Mobilitás független szakértőjeként vehettem részt az elbírálásban. Ennek során a többi szakértővel megvitattuk a pályázatokat, és megegyeztünk abban, kinek mennyit javasolunk. Egy alkalommal az ülés váratlanul félbeszakadt, mert a bizottság vezetőjét a minisztérium munkatársa telefonos beszélgetésre kérte. Aztán kaptunk egy listát arról, kiket kell majd támogatni. A 123 milliós támogatási öszszegből csak körülbelül 12 milliót oszthattunk szét belátásunk szerint. Akadt pályázat, amelyre az ülés előtti magánbeszélgetésben még negatív példaként hivatkozott az elnök, majd milliós támogatást javasolt. Olyan is volt, amely 0 forintos szakértői javaslat után 8 milliót kapott. Nem tudom, kinek loptak, de nyomasztó volt szembesülni ezzel.”
Tapasztalatait az informátor civil fórumokon is elmondta, s hasonló visszajelzéseket kapott más érintettektől is. Az akkoriban szép összegeket elnyerő egyesületek sorában most visszaköszönnek a fiktív alapítványokként emlegetett szervezetek nevei. „Zánkán, egy határon túli ifjúsági találkozón valaki a nyilvánosság előtt rákérdezett Ocsovainál a támogatások körüli zűrökre. Nem adott érdemi választ” – emlékezik a hetilap informátora.
2006 januárjában Szalay Ferenc fideszes képviselő nyújtott be írásbeli kérdést az akkori esélyegyenlőségi miniszterhez, Göncz Kingához, felvilágosítást kérve néhány civil szervezet támogatásának elveiről. Köztük négy most látszik lebukni. Szalay szerint feltűnő, hogy egyes szervezetek, amelyek korábban mindig befutottak, most sorra veszítettek. „Mások viszont, MSZP-közeliek, folyamatosan nagy összegeket hoztak el. Ezt elmondtuk a bizottsági ülésen, de tovább nem foglalkoztunk vele.”
Szalay kérdezősködését követően 2006 júliusában a Nemzeti Civil Alapprogram egyik pénzosztó kollégiumának tagja, Kovács Tibor vette észre: gondok vannak néhány, gyanúsan egy kaptafára készült pályázattal. Feltűnt, hogy 20 milliós költségvetésű szervezetek nem szoktak irodaszer, honlap nélkül működni. Kettőt – a most az ügyészség által vizsgáltak közül – közelebbről is szemügyre vett. Kiderült: 2004–2005-ben pont ugyanazokat a programokat rendezték meg pont ugyanazokban a városokban. Ezután az NCA illetékesei vizsgálatot kértek az alapot éppen felügyelő minisztertől, de ezt csak egy évvel később érték el, amikor a gyanús egyesületek iratai már az ügyészségen pihentek.
(168 óra)
