Aczél Endre: Majdnem mindegy

Aczél Endre: Ami ezután következik, az Ukrajna belügye. Immár képtelenség letenni a voksot a dráma egyik vagy másik szereplője mellett. (Lám, milyen remekül fejlődött az ukrán gazdaság, miközben ők egymással voltak elfoglalva. Tisztára a lengyel szindróma.) Juscsenko régen nem a Nyugat kedvence, de Janukovics se számít "Putyin pincsijének" (Orbán Viktor leleménye). Sőt, fogadni mernék rá, hogy Julia Timosenkóból is kiveszett már az az oligarchia-ellenes szenvedély, amely a "narancsos forradalom" idején rabul ejtette az ukránok többségét. Már nem akarná újraprivatizálni az elkótyavetyélt állami vagyont. És a nagy hármas mindegyik tagja kiegyensúlyozott viszonyt akar Oroszországgal, ami gyakorlatilag – nem a szavak szintjén – annyit jelent, hogy tudomásul veszik a vélhetően hosszú évekre berendezkedő Putyin stratégiai érdekeit, különös tekintettel azokra az "átkozott" olaj- és gázvezetékekre, amelyek Oroszország felől jőve nagyrészt Ukrajnán keresztül érik el Európát.

(Népszabadság, 2007. október 2.)