Rónay Tamás: Persze ha derűlátóak kívánunk lenni, mondhatjuk azt: az ország a 2004-es narancsszínű forradalom után végre ismét a Nyugat felé fordult, hiszen a „narancsos pártok” többséget alkothatnak az új törvényhozásban, ám az eltelt három év mindenkit óvatosságra késztethet. Merthogy ezek a nyugatbarát tömörülések egyszer már koalícióra léptek egymással, ám végül egymás ellen fordult a vértelen felkelés két meghatározó alakja, Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko. Ha most újra sikerülne megállapodniuk egymással, hosszabb távon akkor sem számíthatnánk sok jóra. Timosenko nem titkolt célja, hogy 2009-ben az ország elnöke legyen. Vagyis éppen Juscsenko pozíciójára fáj a foga. Ukrajna bármennyire is próbál külön utakon járni, geopolitikai helyzetéből fakadóan erre nem igazán van módja, s ez minden bizonnyal a kormányalakításra is kihat. Moszkva állítólag megfenyegette Kijevet: ha nem az oroszbarát Janukovics marad a kormányfő, drasztikusan megemeli a gáz árát. Juscsenko harapófogóba került. De már hozzászokhatott ehhez, hiszen évek óta minden hájjal megkent mutatványosként próbál egyensúlyozni a két populista, Janukovics és Timosenko között – nem mindig sikerrel. Nem kérdés, az új parlament s a kormány megalakulása után sem lesz könnyebb dolga. De a cirkuszi előadásnak folytatódnia kell.
(Népszava, 2007. október 2.)
Gólparadé Pakson, az utolsó pillanatban dőlt el a keleti rangadó
