Dekonstrukció és rekonstrukció térben és időben flamand módra

„Lemeztelenedés testben és lélekben”, ez jellemzi Cindy Van Acker flamand táncos-koreográfus Balk 00:49 című szólóelőadását, melyet a Trafóban tekinthetett meg a közönség a Budapest Őszi Fesztivál alkalmából. Van Acker egy mozaikra bontja le az emberi mozdulatokat lazasággal és finomsággal. „Előadásomban az önkéntes és az önkéntelen mozdulatokat ötvözöm” - hangsúlyozta a táncos az MNO-nak.

Van Acker felszabadult világába nincs helye a konvencióknak, a kényszereknek és a kötöttségeknek. Készségesen kutatja a mozdulatok világát s rámutat egyszerű szépségükre. "Számomra kihívás egy olyan koreográfiát összeállítani melyben megmutatom, hogy hogy lehet mozogni anélkül, hogy megmozdítanám bármelyik testrészemet. A darab bevezető részében egy elektrosokk gépet használok, hogy fényt vessek az önkéntelen mozdulatokra" – tette hozzá Van Acker.

A táncos mindig ismeretlen tereket próbál bejárni, megismerni, talán ezért is kaland számára a tánc. „Többféle módja van a ismeretlen terek megismeréséhez, néha költői, néha pedig formális szemszögből vetem magam a koreográfia megtervezésébe” – mondta Van Acker. A táncos a koncepcióját egy széles skálájú történelmi kontextusba helyezi, minél jobban elhatárolja magát a beszűküléstől, nyomásoktól és korlátoktól. „Soha nem érzem azt, hogy valami újat kell letennem az asztalra, nem erről szól a művészet, egyszerűen olyan koreográfiát állítok elő ami éppen megszületik a fejemben” – fogalmazott. Van Acker számára a művészet egy keskeny utca, egy koncentráció, mely nagyon mélyre tud hatolni pláne kis tereken belül. „Nekem a munkám egy tárgy, amit a közönség elé helyezek, hogy megoszthassam az alkotást a nyilvánossággal.” – fűzte hozzá a táncos. A kreáció folyamata mélyről fakad, belűről a lélekből, az alkotóból, de egyszer csak ez a kreált objektum elszakad, kiszakad az alkotóból és többé már nem a művészé, hanem a publikumé. „Maga a koncepció mely belőlem ered, harmóniában van a konstruktív vizuális mozdulattal amit a nézők elé tárok” – említette a táncos.

Van Acker számára művészete nem intim, hanem csak egy kreáció, ami nem feltétlenül a szubjektumból ered. „Igénylem a távolságot jómagam és a kreált tárgy között, melyet a néző elé tárok” – hangsúlyozta a táncos. Művészete nem az elméjének tükre, művészetének csak is maga a művelés része személyes. Van Acker jelenleg újabb koreográfián dolgozik, mely hat szóló tánc sorozatból tevődik össze. Első bemutatását 2009 májusára tervezi. „Már két szóló rész készen is áll, filmet is szeretnénk készíteni a szóló koreográfiákról, hogy minél több lehetőségünk legyen a kombinálásra. Így a szólókról felvett filmeket letudjuk vetíteni vagy még gyönyörűen bele is tudjuk illeszteni maga a koreográfiába” – állította a művész. Van Acker karrierjét a Ballet Royal de Flandres-nál kezdődött, de tény, hogy nem ott fog végződni. Olyan híres koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Philippe Saire, Laura Tanner, Noemi Lapzeson, Estelle Héritier és Myriam Gourfink, akikkel körbe járta a világot és nagyon valószínű, hogy nem utoljára jár majd Magyarországon sem.