Kristóf Attila: Itt másról van szó. Eszembe jut az a reklám, amikor az álmodozó kisembert (jelzálogkölcsönös) lakásába karosszékbe ültetve viszi be egy csomó – nyilván alacsonyabb rangú – pénzguru, vagy az, amelyben magabiztos, jó szándéktól sugárzó banki emberek csapatostul sietnek ügyfelük segítségére. Most, nem is túlzottan szimbolizálva a helyzetet, úgy néz ki, nem csupán az adós, hanem a betétes ügyfelek alól is éppenséggel a bank húzza ki a széket, a pénzzsenik olyan csapást mértek a globalizált világra, amelyhez képest a cunami vagy egy hurrikán semmiség. Jó volna tudni, miként borult fel az első dominó. S az a nagyképű, túlfizetett, hatalmaskodó, úrhatnám bagázs, amely istenként trónol felettünk, miként szabadította ránk ezt a veszedelmet? Vagy egyszerűen Marxnak van igaza, s a szobrát kár volt lebontani a Margit hídnál? A ciklikus jellegű válságok elkerülhetetlenek? A pénzügyi összeomlás és a recesszió előbb-utóbb menthetetlenül bekövetkezik, mint valami természeti csapás? Micsoda hatalmas összegekről esik most szó! Hozzájuk képest mennyire bagatellnek látszik Magyarország adósságállománya. Mily biztató, hogy az IMF pénzügyi szakemberei – elsőként! – nekünk hajlandók tanácsot adni. Mekkora öröm, mintegy a valódi rendszerváltozás bizonyítéka, hogy pártunk-kormányunk, s egyre barázdáltabb arcú miniszterelnökünk most nem hitegetett bennünket, s hazudozott nekünk hónapokig, évekig, hogy a válság nem gyűrűzik be hozzánk.
(Magyar Nemzet, október 18.)

Hamarosan találkozhat Donald Trump és Orbán Viktor