Kristóf Attila: Pedig hogy erőlködnek ezek a maiak! Az úgynevezett Ajánlóban azt mondja harsány, izgatott hangon az egyikük: „Idegenbeli fellépések után hazai parkettán pattogtat a két magyar zászlóshajó.” Így jelenti be két nem túlságosan erős magyar kosárlabdacsapat elkövetkező mérkőzését. Számomra és sokak számára a teniszközvetítések felettébb áttekinthetők. A riporter azonban ott ül a stúdióban, s hogy a gémek közti másfél perces szünetet egyéniségével kitöltse, így szól: „Stefanek ragad magához egy kis frissítőt víz formájában…” A tévé mutatja, hogy Stefanek iszik. A szememnek hiszek, a fülemnek nem. Az is szeretnivaló, amikor az egyik játékos messze az alapvonalon túlra üti a labdát, s a riporter így osztja meg velem az élményt: „Na, ez outra ment.” Hasonló bon mot-kal folytathatnám tovább. De olyasmiben még nem volt részem, hogy midőn Gy. F. a képernyőről szemembe hazudik, a sztárriporter így szólt volna: na, ez outra ment. Hogy miért bólogat és hallgat inkább, én nem tudom…
Magyar Nemzet, 2008. november 29.
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
