Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Christian Ultsch Obama elképzelhető lenne Ausztriában? című cikkében teszi fel a politikailag nem túl korrekt kérdést: elképzelhető-e az alpesi köztársaságban egy, az ott élő kisebbségek közül származó elnök. A Barack Obama iránti lelkesedés nem ismer határokat. A különböző közvélemény-kutatások szerint az európaiak háromnegyede őt választotta volna amerikai elnökké, ennek megfelelően nagy volt a lelkesedés a karizmatikus sikere okán az öreg kontinensen. De Európa Obamát a biztos távolból ünnepli. „Már csak a bőrszíne miatt sem lett volna egyetlen országban sem esélye”– vélte a konzervatív amerikai politológus Robert Kagan. Igaz ez? Természetesen az Obama hasonlat sántít. A feketék sokkal régebb óta tartoznak Amerikában a kisebbségek közé, mint a törökök Ausztriában. S igazán még ehhez a kisebbséghez tartozik igazán: fehér anya és egy kenyai apa. Abszurd lenne az osztrákoktól, vagy a németektől, 40 évvel a vendégmunkások megérkezése után megkövetelni, ami az amerikaiaknak is csak 143 évvel a rabszolgaság felszámolása után sikerült. S mégis arra emlékeztet Obama megválasztása, hogy az amerikai társadalomban sokkal nagyobbak a felemelkedési esélyek. Zalmay Khalilzad, egy afgán, aki diákként ösztöndíjat szerzett Amerikába, ma az Egyesült Államok ENSZ nagykövete. Arnold Schwarzenegger, a Graz melletti Thalból származó testépítő, aki előbb hollywoodi sztár, majd Kalifornia kormányzója lett. A Latin-Amerikában, Ázsiában is alacsonyabbak a felemelkedési akadályok, mint az öreg kontinensen. Ez bizonyos megszorításokkal érvényes a fekete bevándorlókra, akik az Egyesült Államokban könnyebben csinálnak karriert, mint a bennszülött afro-amerikaiak. Ausztriában és Európa többi részében a kisebbségek felemelkedése messze nem olyan gyors. Ez különösen érvényes a törökökre, akik az integrációt részben kulturális okokból megtagadják. Sokan megragadtak a legalsóbb szinteken, mert az oktatásban túl rövid időt töltenek. A török bevándorló gyerekek alig négy százaléka érettségizik Ausztriába. Egy kisebbség, mely az utcákon és a parkokban jól látható, de a politikában alig. Hiányoznak a szerepmodellek. Franciaországban már van egy arab igazságügyminiszter, Svédországban egy kongói integrációs miniszter. Nagy-Britanniában évtizedek óta feketék, indiaiak, vagy pakisztániak televíziós műsorokat. Az ORF-ben – az osztrák közszolgálati televízióban – csak két moderátor. Egy török szövetségi kancellárt még hosszú ideig nem kell elképzelni, még akkor sem, ha Alfred Gusenbauer kancellár Obama győzelme után „semmit sem zárt ki”. A politikai kisebbségek képviselete még csak gyerekcipőben jár. Becslések szerint 250 000 török származású él Ausztriában, s csak egy közülük a nemzetgyűlésben: Alev Korun a zöldek képviseletében. Németországban nem igazán más a helyzet: tizenegy Bundestag képviselő nem németországi születésű. De legalább Cem Özdemirnek sikerült a zöldek elnökségét megszereznie. Ráadásul a németországi törökök ellentétben az ausztriaiakkal számos csillogó iparágban nyomulnak, mint rendezők, filmsztárok és írók. Egy Obama azonban egész Európában nem található.
ORF (kaernten.orf.at)
A közszolgálati osztrák televízió karintiai tartományi műsorában Óvakodj a „tömött libától” című adásában próbálja elrettenteni a közelgő Szent Márton nap előtt a külföldi szárnyasok megvásárlásától a bennszülötteket. Hogy honnan jön a liba, az alig valakit érdekel, ha már a tányéron fekszik. Pedig kellene, a szárnyasok négyötöde külföldről érkezik, ahol többnyire tiltott módon tömik azokat. Közel 400 000 libát fogyasztanak Szent Márton napján és karácsonykor. S rendszeresen felbukkannak állatkínzó módon tartott állatok az osztrák bevásárló központokban. Ezeket az állatokat nem védte az osztrák állatvédelmi törvényt: a legszűkebb ketrecekbe zsúfolják azokat anélkül, hogy mozognának. Az állatoknak addig kell vegetálniuk, amíg el nem érik a kívánt vágósúlyt. Néhány állatnak azonban azt is el kell viselnie, hogy élve megkopasszák, s nem is egyszer. A kopasztásnál az állatokat egyúttal tömik, hogy kétszeresen is használják. Mivel a kopasztás tömegmunka, időtakarékosságból rendkívül brutálisan bánnak az állatokkal. Törött lábak és szárnyak ennek éppen úgy velejárói, mint különböző sebek. De a sérülésmentes állatokat is rendkívül sokkolja ez a brutális eljárás. De nem csak a megkínzott állatok tolla, hanem a húsa is eladásra kerül Ausztriában. Ausztriában tilos a libák tömése, mint az élve kopasztás, továbbá a rendszeres udvarra engedésüket is kötelezően előírták. Marina Zuzzi-Krebitz Karintia állatvédelmi ombudsmanja „állatvédelmi fokokból” „elkerülhetetlennek” tartja, hogy kizárólag hazai termékeket vásároljanak. „Ha a Márton napi libáról van szó, akkor egyet kérek, mely az életét zöld mezőben a szabadságban töltötte anélkül, hogy kínozták volna.”
origo.hu
Gulyás Gergely: Fordulatot hozhat az uniós versenyképességi nyilatkozat
