Megkezdődött szerdán a második világháború harcaiban Várpalotán elesett, és tömegsírba temetett orosz katonák exhumálása a város főterén, a barokk vár előtti panteonban. Az önkormányzat saját költségén díszsírhelyet alakított ki a település temetőjében, ahol ünnepélyes körülmények között helyezik majd végső nyugalomra őket.
Németh Árpád, a város polgármestere elmondta, hogy a kezdeményezés nem új, a rendszerváltozás után felálló első szabadon választott képviselő testület vetette fel azt 1990-ben, igaz, utána nem történt előrelépés az ügyben. A 2006-ban hivatalba lépett új vezetés eltökélt szándékát fejezte ki, hogy a katonák méltó helyre kerülhessenek – mondta.
Szándékukat tavaly jelezték az Oroszországi Föderáció nagykövetségének, onnan azt a választ kapták, hogy ehhez kormányszintű jóváhagyás szükséges. Ellátogatott hozzájuk Vjacseszlav Bugakov követségi tanácsos, akivel a részleteket egyeztették. Az orosz fél alapvető álláspontja az, hogy a katonák eddig is megfelelő helyen voltak, ám ha nincs kegyeleti aggálya az áthelyezésnek, hozzájárulnak. Az anyagi terheket azonban az újratemetés kezdeményezője viseli, ehhez nem járulnak hozzá.
A város temetőjében, a nemrég felújított környezetű Tomori-forrás közelében készül az sírhely, amelyben méltó módon el lehet majd temetni a katonákat. Az oda helyezendő emlékmű elnyerte az orosz hatóságok tetszését is, annak feliratát ők készítik majd el.
Németh Árpád elmondta, hogy a város központjában lévő eddigi nyugvóhelyen néhány tucat sírt lehetett összeszámolni, de valójában 200-250 személyt temettek ott el.
Veress D. Csaba történész kutatásai szerint a pontos szám 233, és nem helytálló az a feltételezés, hogy a tömegsírokba civilek is kerültek volna. Idősebb helybeliek beszámolói szerint a háború végén a helyszínen több hatalmas bombatölcsér volt, amibe a környéken talált áldozatokat elhantolták 1945-49 között, de az oroszok ezek közül csak egyet használtak, ennek helyén állt idáig a szovjet emlékmű.
Az oroszok korábbi, és mostani kutatásai az elhunytak egyenkénti azonosítására nem hoztak sok eredményt, mert a harcok hevében a vezénylések hevenyészettek voltak, inkább arra koncentráltak, hogy kellő mennyiségű katonát küldjenek egy-egy helyszínre, személyazonosságukkal kevésbé foglalkoztak, legfeljebb a tisztekével. A polgármester felhívta a figyelmet, hogy a munkálatokról folyamatosan tájékoztatják az érintett nagykövetséget, meghívták őket az exhumálás kezdetére is, de ők azon nem kívántak részt venni. Folyamatosan tájékoztatják a Hadisírgondozó Szövetséget, illetve a Hadtörténeti Intézetet és Múzeumot is-tette hozzá.
A második világháború vége felé elkeseredett harcok folytak a térségben, a környéken volt az úgynevezett észak-balatoni tankcsata is. A szomszédos Pétfürdőn vegyianyaggyár és olajfinomító működött, amely ellen a szövetségesek több, nagyerejű bombatámadást is intéztek. A frontvonal több tucatszor is átment a Várpalotán, túlélők szerint szinte naponta változott, hogy kinek a kezén volt a város. Németh Árpád elmondta, hogy a katonák és az emlékmű áthelyezése a már megkezdett városközpont-rehabilitáció része, de az elsődleges szempont az volt, hogy ne legyen temető a település közepén.
A terület későbbi hasznosítására több elképzelés is született, de ebben még nincs döntés. Az exhumálás és újratemetés költségei nagyjából hat és félmillió forintra rúgnak-tette hozzá. A mukálatok kezdetekor az azt végzők egy hatalmas betontömbre akadtak, de erősebb munkagéppel folytatni tudták feladatukat. A szovjet katonai temető átköltöztetése néhány hetet vesz majd igénybe.
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
