Az esti összecsapás előzményeként tavaly ősszel Eb-selejtezőn két góllal sikerült legyőznünk a horvát válogatottat, de mindenki tudta, a mai egy teljesen más mérkőzés. Már csak a körülmények miatt is; szurkolói dalárda vezette be a találkozót, majdnem 15 ezren kántálták és tapsolták végig a hangszórókból bömbölő horvát lelkesítő nótákat – félelmetes, leírhatatlan hangulat uralkodott a lelátón. Amikor pedig a horvát csapat is kivonult a pályára, elszabadult a pokol. Csak reménykedhettünk benne, hogy a mieinket nem bénítja majd meg az elképesztő atmoszféra.
Meglepetésre a hazaiak sztárja, Balic csak a kispadon kezdett, válogatottunk pedig megilletődöttség nélkül, pedig amit a lelátón a közönség művelt, azt szinte föl sem foghatja ésszel, aki nem élte át a helyszínen (9. perc: 4-4). Még egy emberhátrányból is kijött csapatunk 1-1-gyel, így a félidő derekán Lino Cervar, a horvátok szövetségi kapitánya bevetette az addig „jegelt” Balicot is, aki kisvártatva meg is szerezte első gólját. De mit sem ért, mert a 21. percben még mindig egyenlő volt az állás (10-10), majd emberelőnyben a vezetést is átvettük Ilyés góljával.
Nem tudtak a magyarokkal mit kezdeni a hazaiak, Cervar időt is kért, hogy szünetre ne döntetlen állással forduljanak a csapatok. Kívánsága teljesült, második emberelőnyét jobban kihasználva a pihenőre kétgólos horvát előnnyel vonulhatott öltözőbe válogatottja. Kapkodva kezdték a felek a második etapot, mindkét oldalon sok hiba tépte a szurkolók idegeit, Cervar nem is bírt magával csapata szerencsétlenkedése láttán, folyton reklamált, amiért sárga lapot kapott. Megérezte a bajt a horvát publikum is, hatalmas füttykoncerttel „kedveskedett” minden magyar támadás során a mieinknek (39. perc: 16-17). Eklemovics sérülése miatt három átlövővel próbálkozott Hajdu János, csapatunk trénere, Mocsai került a padon pihenő irányító helyére. Ekkor előnybe került csapatunk, de nem jól sáfárkodott a nagy lehetőséggel: Balic kínai figura végén talált hálónkba, s miután kiegészült, ellenfelünk négy góllal lépett meg a még mindig ideges magyaroktól (44. perc: 16-20). Nagy talált végre hosszú csönd után a horvát kapuba, majd Gál is követte példáját, újra kettő lett csak a különbség, de örömünk tiszavirág életű volt, pár pillanat kihagyás elégendőnek bizonyult a horvátoknak, hogy ismét meglépjenek, így az utolsó tíz percre megint négy találat különbség volt a két gárda között (19-23).
