Dobra Viktor: A félelem adja meg a tökéletes boldogságot

A 31 éves Dobra Viktor idén augusztusban Párizsban sporttörténelmet írt azzal, hogy első magyarként indulhatott el óriástoronyugrásban egy világversenyen. Dobra Viktor célja most az, hogy 2027-ben ott legyen a budapesti vizes-világbajnokságon, ahol a párizsi 20 méterrel ellentétben már 27 méterről kell leugrani. A cél szent, az ehhez vezető út pedig olykor őrült dolgoknak tűnő eseményekkel van kikövezve.

Dobra Viktor, aki Magyarország első óriástoronyugrójaként indulhatott az Európa-bajnokságon Fotó: Katona Vanda

– A becsapódáskor mekkora erők dolgoznak?
– Óriásiak. A vízbe érkezéskor hatalmas ütést kell elképzelni. Ha 20 méterről ugrasz le, akkor 71 km/órás sebességgel csapódsz be a vízbe, 27 méternél ez már felmegy akár 85 km/órára. Viszonyításként: 20 méteres ugrásnál a hetedik emeletről indítasz, a 27 méteresnél a kilencedikről. Majd a másodperc törtrésze alatt a vízben lelassulsz, megállsz. Ez a pillanat okozhatja a legtöbb sérülést. Ha nem jó szögben érkezel vagy nem feszíted meg eléggé a tested, akkor jönnek az igazi bajok.

– Önnek mi volt a legfájdalmasabb élménye óriás toronyugróként?
– 2025-ben 16 méterről ugrottam, mellkassal érkeztem a vízbe, kissé előre dőlve. Két napig vért köhögtem, néhány tüdőhólyagocskám szétdurrant, illetve a bordáim környékén zúzódtam. Az volt az érdekes, hogy a balul sikerült ugrás után még három másikat is ugrottam aznap, mert pár közös ugrásos képet készítettünk a többi versenyzővel. A fájdalom általában nem állít meg, ez a sportok velejárója.

– Fiatalabb korában atlétaként versenyzett, de a sérülések miatt abbahagyta. Hogyan került az óriás toronyugrók közé?
– Mindig is érdekeltek az akrobatikus sportok. Gyerekként fákról, hajókról ugráltunk. A nagymamámnál a tévében láttam először azokat a sportolókat, akik sziklákról vetették a mélybe magukat. Akkor merült fel annak a gondolata, hogy ezt én is szívesen csinálnám. A bátyám egyszer azt mondta, le akar ugrani a boszniai Mostarban az Öreg-hídról, ami 23 méteres ugrást jelentett volna. 

Dobra Viktor saját videóit küldte ki Svájcba - Fotó: Katona Vanda

Én erre azt mondtam neki, hogy keressünk inkább egy köztes magasságot, mielőtt kiutazunk, így találtam rá a Duna Arénára. Ott ugrottam először 10 méterről, és akkor szerettem bele igazán ebbe a sportágba. Mivel óriástoronyugrás akkor még idehaza nem létezett, a Google keresőjébe írtam be, hogy hol lehet ilyen magasról ugrani, edzeni? A válasz nem késett sokat: Svájcban. Kiküldtem egy videót, amin a 10 méteres ugrásaim szerepeltek. Kérdeztem, mehetek-e gyakorolni? Befogadtak. 

Az első napon leugrottam 20 méterről. Talpast. Mondták is, hogy nem vagyok normális, mert itt duplaszaltó-félcsavart szokás ugrani, nem talpast.

Ugyanis a talpasnál a legkönnyebb bármilyen irányban eltérni a függőlegestől és rosszul érkezni, míg forgásból egy síkban tud csak kitérni az ember. De akkor már engem nem lehetett ettől eltántorítani.

– Magyarországon hol tud edzeni?
– Elsősorban a Duna Arénában, a 10 méteres toronyról, illetve trambulinparkban. Ezeken a helyszíneken is össze lehet rakni egy-egy ugrást. De 20 méteren is muszáj tréningeznem, ez idehaza még megoldhatatlan feladat. 

Erősíteni és technikai elemeket gyakorolni akár edzőteremben, otthon is tudok, továbbá sokat edzek mentálisan, elképzelve az ugrásokat.

– Az igaz, hogy önmagát edzi?
– Nagyrészben igen. Magamnak tervezem az edzéseim és sokszor videóról nézem vissza magam a technika javításához. Viszont heti kétszer-háromszor műugró edzésre járok a Rugóláb Lendület Sport Egyesülethez, ahol az ugrásaim egy részére kapok visszajelzést, hogy min lenne érdemes éppen javítani.

– Szigorú önmagával szemben?
– Sport tekintetében igen. Főleg a nagy célok felé haladó úton. Ha eltervezek valamit, azt végrehajtom.

– Hogyan került ki a 2026-os Európa-bajnokságra?
– Már 2023-ban, amikor elkezdtem az óriástoronyugrást, kitűztem a nagy célt, hogy ennek a sportágnak az úttörője leszek Magyarországon. Mindezt jeleztem a szövetségnek is. Mármint azt, hogy a külföldi edzéseim, versenyeim alatt egyre jobban fejlődök. Mondtam, hogy amint készen állok, szeretnék részt venni egy olyan versenyen, amelyet vagy az európai vagy a világszövetség szervez. Oda viszont csak a magyar szövetség nevezhetett be. Folyamatosan fejlesztettem magam. Az egyik nap rám írt egy holland barátom, hogy a 2026-os párizsi Eb-n nem 27, hanem 20 méterről lehet ugrani. (A világbajnokságon 27 méterről történnek az ugrások – a szerk.) Ekkor döntöttem el, hogy nekem ki kell kerülnöm Párizsba. Videókat készítettem az ugrásaimról, amelyeket a magyar szövetség az európainak továbbított. Ott megnézték és megadták a versenyengedélyt. Itt szeretnék köszönetet mondani a Magyar Műugró Szövetségnek, hogy engedtek indulni. Tudtam, hogy jó helyezést nem fogok még elérni, de ez annyira nem érdekelt.

– 2027-ben Budapest rendezi meg a vizes-világbajnokságot. Ott is szeretne elindulni?
– Egyelőre erre elég kicsi az esély, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez az álmom megvalósulhasson. Ennek érdekében a párizsi Európa-bajnokság után elmentem Ausztriába, ahol három ugrásomat is fölvittem 27 méteres magasságra. Ez azonban még kevés, kell még egy negyedik ugrásfajta is, hogy a vb-n elindulhassak. 

A világbajnokságon való részvételéhez két Világkupa-állomáson való részvétel szükséges, ez az egyik feltétel, de ez alól a rendező ország szövetsége és a World Aquatics együttesen mentesíthet.

Amennyiben minden a terveim szerint halad, szeretnék indulni a 2027 júniusában megrendezésre kerülő világkupán Olaszországban a 27 méteres magasságon. Az ottani szereplésemtől függően a Magyar Műugró Szövetség és a World Aquatics engedélye is szükséges a vb-induláshoz. Továbbá egy sérülés bármikor keresztülhúzhatja a számításaimat. A jelenlegi ugrásaim nehézségi fokával a budapesti világbajnokságon sem várható el tőlem nagy helyezés, inkább példát szeretnék mutatni azzal, hogy magyarként is lehet űzni ezt a sportot. Igyekszem kitaposni az utat azok előtt, akik nagyobb akrobatikus múlttal rendelkeznek, és bízom benne, hogy nyomomban egyre kiválóbb magyar eredmények születnek majd.

– Ön nem tartozik a profi sportolók táborába?
– Attól függ mit értünk profi sportoló alatt. Nem a sportból élek, ebben a szakágban jelenleg csak pár élversenyző, továbbá óriástoronyugró show-k szereplői tudnak megélni az ugrálásból. Minőségügyi mérnökként dolgozom, ami mellett még tanulok is, de a szabadidőm nagy részét a sport teszi ki. Atlétikában két számban is indulhattam volna Európa-bajnokságon, de sérülés miatt le kellett mondanom ezekről. 2024-ben műugrásban és toronyugrásban Masters Európa-bajnok lettem, majd két évvel később óriástoronyugrásban is elértem azt a szintet, amivel az Európa-bajnokságon elindulhattam első magyarként. 

A mostani munkahelyemen annyi szerencsém van, hogy délután négykor végzek, tehát minden nap tudok menni edzeni.

Ugyanígy teszek a kora reggeli órákban is. 31 éves vagyok, de az igazán jó óriástoronyugrók 40-45 évesen is képesek 20-27 méterről versenyezni, szóval, semmiről sem maradtam le. Láttam már 76, sőt 82 éves sporttársakat is ugrani 18 méterről. Tudom, ha még több energiát tudnék ebbe belefektetni, felgyorsulna a fejlődésem.

– Ezzel kapcsolatban van önben türelmetlenség?
– Azért nincs, mert a sérülések pont abból fakadnak, ha valaki kihagy egy-egy lépcsőfokot. Ez nem az a sport, ahol büntetlenül meg lehet ezt tenni. 

A türelmetlenségem legfeljebb akkor mutatkozik meg, amikor elvetemült napokat tartok hétvégén. Amikor reggel edzek két órát, este meg ötöt – egyhuzamban. Ez már a nem normális kategória.

Ha kimegyek külföldre, akkor sem aprózom el. Rengeteget ugrok 20 méterről délelőtt-délután, miközben a versenytársak kevesebbszer mennek fel ilyen magasra. A becsapódások miatt sokszor fájdalmaim vannak, de nem érdekel, mert a legtöbbet akarom magamból kihozni.

– Nyughatatlan ember?
– Igen. Ezért néha a naptáramba beírom, hogy semmittevés. A metrón vagy nyújtás közben olvasok, miközben a mozgás sokkal jobban kikapcsol, mintha négy-öt órán át csak heverésznék egy kanapén.

– Mi a legfőbb vágya?
– Minél több embernek szeretnék segíteni. Ehhez elsőként magamból igyekszem kihozni a legtöbbet, minél magasabb szinten, közben kapcsolatokat építek, edzési lehetőségeket keresek, a szakág technikai részleteit tanulmányozom és magamon tesztelem. Jelentkeztem a Testnevelési Egyetem mű és toronyugró edzői szakára. 

Dobra Viktor szeretne elindulni a 2027-es budapesti világbajnokságon - Fotó: Katona Vanda

A World Aquatics, azaz a világszövetség Budapesten szeretne megépíteni egy fedett, 27 méter magas óriástornyot. Ennek az alapkőletétele már megtörtént. Ez lenne a világ első fedett óriástornya. Mondanom sem kell, mekkora dolog lenne, ha ez tényleg elkészülne. A magyarok iskola vagy munka után olyan létesítményhez férhetnének hozzá, ami által kivirágozhat ez a sport és amiért a világ minden tájáról ide jönnének edzeni a külföldi óriástoronyugrók, főleg a téli szezonban.

– Visszatérve az idei Európa-bajnokságra, jó érzés a sporttörténelem részévé válni?
– Nézzen rám, még most is meghat, ahogy erről beszélek. Én voltam ennek az országnak az első óriástoronyugrója, aki világversenyen indulhatott. 

Ezt akkor fogtam fel igazán, amikor a francia fővárosban egy ott lévő brazil versenytársam felhívta a figyelmemet arra, hogy ez egy sporttörténelmi pillanat.

Ekkor öntöttek el igazán az érzelmek. Büszke vagyok arra, hogy ezt elértem. További sporttörténeti céljaim közt szerepelnek olyan ugrások, amelyeket még mások nem, vagy csak kisebb magasságból csináltak. Például felveszek valakit a hátamra és úgy ugrunk le a toronyból. Akár 20 méterről is.

– Ki az az őrült, aki erre vállalkozik?
– Sokan bíznak bennem, már legalább 14 embert dobtam el a hátamról különböző magasságokból, köztük finnt, magyarokat, németeket, 18-60 éves korúakat. 

Tavaly a bátyámmal állítottuk be az Európa rekordot 17 méterről. Mindezt esőben, Szlovéniában, egy hídról leugorva.

Idén pedig a pár éve felállított 20 méteres világrekordot is megugrottuk egy német barátommal Svájcban. Most azon vagyunk, hogy felmenjünk legalább 21 méterre, mert akkor mi lennénk az egyedüli világcsúcstartók.

– Honnan meríti ezt a hihetetlen bátorságot? Van egyáltalán önben félelemérzet?
– Hogyne lenne. Ám minél többször legyőzöm a félelmet, annál erősebb és bátrabb leszek, miközben megélem az életemet. Nekem ez adja meg a tökéletes boldogságot.