Gyenge angolok világkoalíciója

Kétes értékű ajánlatot tett Ursula von der Leyen Kanadának. Egy nem létező pozíciót adna az észak-amerikai országnak a minden eresztékében recsegő-ropogó Európai Unióban, társult tagságot, amely feltehetően egyszerűen csak arról szól, hogy megfricskázzák Donald Trumpot. A távolba szakadt angolok azonban máris ábrándozni kezdtek.

Fotó: DAVID GRAY Forrás: AFP

Ursula von der Leyen és Mark Carney kanadai miniszterelnök. Fotó: CHRISTOPHE LICOPPE / EUROPEAN UNION

Az országok, amelyek egykor a Brit Nemzetközösséget alkották, ma is nosztalgiával gondolnak a dicsőséges gyarmatbirodalomra. A mai felállás persze már más, de nem volt olyan nagyon régen, amikor még a fél világ felett a brit korona csillogott. Kanadai–angol – ismerősömnek korábban munkát ajánlottak Londonban, és el is gondolkodott rajta, hogy családostul Angliába költözik, a családtörténetet vizsgálva azonban ráébredt, hogy dédapja pontosan onnan költözött ki Kanadába, ahová őt most hívják. Mivel ezt megfutamodásnak érezte, a kudarc beismerésének, így maradt az „élhetetlen” Kanadában. De azért ott lapul a zsebében a brit útlevél, elvégre ki tudja…

A távoli szigetek angoljai

Kanada után a romantika elérte a déli félteke angoljait is. Ausztrália és Új-Zéland esetében is megjelentek az újságcikkek, hogy ha Kanadának lehet, úgy Óceánia országai miért ne lehetnének „európaiak”. Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök udvariasan semmitmondó nyilatkozattal reagált a felvetésre, jól tudván, hogy annak semmiféle realitása nincs. 

Az EU a mai napig még Montenegrót sem tudta integrálni, Izland pedig nem akar jönni.

 Vagyis mindez csak politika, a való élettel nincs semmiféle kapcsolatban. Az uniós alapszerződéseket kellene módosítani a társult tagság intézményének létrehozásához, azt mindegyik tagállamnak el kellene fogadnia, feltételrendszert kellene kidolgozni, jogokat és kötelességeket meghatározni, no és ez persze pénzbe is kerülne, amelyből sosincs elég.

A diplomáciából azonban sose fogy ki a nosztalgia. Ausztráliában és Új-Zélandon ma is úgy élnek az emberek, hogy azért kicsit angolok. A 2000-es sydney-i olimpia előtt tartottak népszavazást Ausztráliában, hogy átalakuljanak-e köztársasággá és az új évezrednek már maguk vágjanak-e neki. A lakosság egyértelmű többsége ragaszkodott a királysághoz, a játékokat így Károly herceg, a jelenlegi király nyitotta meg, aki azonban a kisebb, ködös szigeten él, amelynek az örökségét Ausztráliába áthozták a telepesek. 

Brit zimbabweiek gyászolják II. Erzsébet királynőt a hararei anglikán katedrálisban. Fotó: JEKESAI NJIKIZANA / AFP

Ezt megérteni azonban igazán csak egy angol tudja. Miközben mi, magyarok féltékenyen őrizzük saját országunkat, az angolok hazája az egész földgolyó. A Kelet varázsa című műben szerepel a jelenet, amikor a gőzhajó Európából megérkezik Bombay kikötőjébe, az azon utazó angol dámák nem hajlandóak félbeszakítani bridzspartijukat, nekik egy hetekig tartó utazás és az azt követő megérkezés semmiféle érzelmi töltettel nem bír. Ugyanerre utal Szerb Antal A Pendragon-legenda című művében, amikor angol útitársa beszámol múltjáról, hogy melyik gyarmaton nőtt fel és élt: 

Ezek az emberek úgy mennek Burmába, mint mi Egerbe. Csak kevesebb kíváncsisággal. Tudják, hogy a világon mindenütt egyforma angolok között lesznek. 

A G. Hajnóczy Rózsa neve alatt megjelent Bengáli tűz a magyar házaspár 1929-ben kezdődött hároméves indiai utazásáról szól, Szerb Antal regénye pedig 1934-ben jelent meg. De a hozzáállás mit sem változott. Ausztrál ismerősöm Tajvanon mondta, hogy az nincs igazán messze otthonától, hiszen a repülőút mindössze tizenkét óra.
A kivitelezhetetlen és értelmetlen összeborulás az Európai Unió, Kanada, Új-Zéland és Ausztrália között szinte kizárólag arra szolgál, hogy ebben a néhány napban Trumpot heves reakcióra késztesse, de ennek elhangzása után az ötlet el fog halni. Arra viszont mégis jó volt, hogy egy internetes viccoldalon úgy jellemezték a partnerséget, mint a „gyengék koalícióját”, vagyis az unió ezzel a lépéssel foglalta el a helyét a hivatalosan is harmatgyenge államszövetségek páholyában.

Borítókép: III. Károly király a sydney-i repülőtéren búcsúzkodik (Fotó: DAVID GRAY)