A kétségbeesett szülők nem is sejtették még, hogy nem csak életük értelmét veszítették el, hanem megkezdődik majdnem hároméves, a mai napig tartó, megaláztatásokkal teli harcuk a hatóságok ellen. Azóta már csak egyetlen cél vezeti őket, ezzel kelnek és ezzel fekszenek le, csakis ez dobol az agyukban: szemébe szeretnének nézni gyermekük gyilkosának.
Szép szombati nap volt 2007. szeptember 15-e. A Balogh család éppen egy rokonuk lakodalmába készülődött Gyarmaton, s azt várták, hogy a Miskolcon jogot hallgató Erika befut a délelőtt fél tízkor induló miskolci gyorssal, amelyről Aszódon kell átszállni Balassagyarmatra, s a „piroska” nagyjából fél kettőkor érkezik meg a városba. Fél 12 körül azonban telefonhívást kaptak a miskolci gyors kalauzától, aki közölte: a Keletiben majd átvehetik a lányuk holmiját, mert a leány nem tartózkodik a vonaton.
Azonnal kimentek a gyarmati állomásra és a forgalmistától kértek segítséget: telefonáljon a környező állomásokra, nem látták-e valahol leszállni Erikát. Fél öt körül tudták meg, mi történt. A forgalmista azt sem tudta, hogyan közölje velük: holtan találták a lányukat, aki Galgahévíz és Hévízgyörk között kiesett a vonatból. Fél hat tájban hívták a szülőket a Gödöllői Rendőrkapitányságtól, hogy menjenek azonosítani a holttestet – idézte fel a szörnyű napot Balogh János, aki azt is elmondta a megyei internetes oldalnak: aznap a lánya minden ruháját hazaadták, s már Gödöllőn azzal fogadták őket: Erika öngyilkos lett. Miért lett volna öngyilkos egy életvidám, a harmadik diplomáját megszerezni akaró, ambiciózus lány, aki aznap épp lakodalomba készült a vőlegényével, s ezért indult haza? – tette fel a kérdést már akkor az apa a rendőröknek.
Így indult el az a hihetetlen, mind a mai napig tartó kálvária, amelybe a meggyötört szülők belekényszerültek. Már a mindössze egy óráig tartó helyszínelés is botrányos volt. Egyetlen helyszínelő végezte el a feladatot, aki még a holttest megtalálásának helyét sem határozta meg pontosan. Azt mondta, harminc méterre feküdt a test az állomástól, holott a későbbi szakértői vélemény ötszáz méterben határozta meg a következő állomást. A helyszínelő figyelmen kívül hagyta a mintegy 25 méteres folyamatos lenyomódást a füvön, ahová a lány kiesett, pedig a lenyomódásról később a helyszínt biztosító rendőr is jelentést tett. Három hét múlva került sor a temetésre, de az igazságügyi orvosszakértő jelentése csak három hónap múlva készült el. Nem foglalkoztak azzal sem, hogy a lány holttestén nem volt ott a karórája és az arany karkötője. Aztán azzal a verzióval álltak elő, hogy Erika tájékozódni akart, merre is jár a vonat, és nézelődés közben kiesett.
A szülők abszurdnak tartják a tanúk ellentmondásos vallomásait, de titokban reménykednek abban, hogy lesz valaki, aki több mint két év elteltével meg mer szólalni. Először is: gyakorlott utazó volt, s talán túlzottan is óvatos természetű, másodszor: egy 100–120 kilométeres sebességgel száguldó vonaton egy 46 kilós lány hogyan tudja kinyitni az ajtót és vissza is csukni maga után? Mert hogy a Gödöllőn leszálló egyik tanú azt vallotta: az ajtó zárva volt! S ha a lány kiesett, miért nem a sínek mellé esett, miért az öt méterrel távolabbi szervizútra? – sorolta a kínzó kérdéseket az édesapa, aki néhány nappal a tragédia után jogi képviselőt választott. 2007. december 3-án a Gödöllői Rendőrkapitányság le akarta zárni az ügyet azzal, hogy baleset történt. A szülők fellebbeztek a tisztázatlan körülmények miatt. A Budakörnyéki Ügyészség kimondta: az ügy nem zárható le közigazgatási eljárásban, s kötelezték a gödöllői rendőrséget a nyomozás folytatására. A tanúk vallomása is csupa ellentmondás volt. Az esetet követően betegállományba vonult, a MÁV-ot otthagyó, majd külföldre távozó kalauzt csak másfél hónappal a tragédia után hallgatták ki. Egy a peronhoz közel ülő fiatal pár például azt mondta: a kalauz bevitte hozzájuk a lány csomagjait a vonat peronjáról, de a csomagot egy Gödöllőn leszálló hölgy mégis a peronon találta. A fiatal pár az edelényi rendőrségen azt vallotta: dulakodást hallottak, majd ezt a tanúvallomást megmásítva már azt állították, hogy mindketten zenét hallgattak, s nem észleltek semmit. Egy távolabbi, a helyszíntől tíz méterre lévő fülkében ülő hölgy viszont ordenáré férfikiabálást, ajtócsattanást és utána tompa puffanást hallott. Az is lehetetlennek tűnik, hogy a közelben ülők közül senki ne látta volna Erikát idő előtt kimenni a fülkéből a vonat peronjára. A kalauz azt vallotta: két hölgy ült még a fülkében a lány mellett, e két hölgyet sem kutatta fel a rendőrség.
2008 áprilisáig állt az ügy, amelyet újra le akartak zárni az öngyilkosság vagy a baleset verziójával. A szülők ekkor elmentek a jogi képviselőjükkel, hogy az iratokba betekintsenek, de minősíthetetlen arroganciával visszautasították, megalázták őket – mondta Balogh János, aki ezután a gödöllői ügyészséghez fordult, azt kérve: vegyék ki az ügyet a gödöllői rendőrség kezéből. „Óriásit csalódtam a rendőrségben, becsületes, törvénytisztelő állampolgárként nem ezt vártam” – írta ekkor az édesapa. Az ügy a Váci Rendőrkapitánysághoz került, immár emberölés alapos gyanújával. „Nem vagyok negatívan elfogult a rendőrséggel szemben, a váciak munkáját kiválónak találtam, s ezt 2008 augusztusában meg is köszöntem nekik” – mutatta a levelet Balogh János, egy másik levéllel együtt: a Budakörnyéki Ügyészség 2008. augusztus 27-én megállapította: „...a hatóság az ügyfelek tisztességes ügyintézéshez való jogát és az együttműködés követelményét megsértette, tapintatlan és emberi méltóságukat sértő módon járt el”. Majd a Pest Megyei Főügyészség utasította a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságot nyomozás elrendelésére emberölés bűntette miatt. 2009 augusztusában a Pest megyei rendőrfőkapitány fegyelmi eljárást folytatott le a gödöllői rendőrkapitányság-vezető helyettesével szemben.
A szülők jogi képviselőjükkel tíz pontban megfogalmazták azt, amit a rendőrségtől kérnek: többek között hazugságvizsgálatot a tanúvallomásoknál, kézzel írt, grafológiai vizsgálatra alkalmas tanúvallomásokat, illetve azt, hogy rekonstruálják a történteket. Mindez a mai napig nem történt meg, s bár a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság is le akarta zárni az ügyet, tavaly november 9-én a Pest Megyei Főügyészség felfüggesztette az emberölés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen folytatott nyomozást, ami azt jelenti: bármikor „elővehető” az ügy, ha új körülmény merül fel – számolt be a történtekről az édesapa, aki azt is nyomatékosította, hogy a szakvélemények kizárták az öngyilkosságot és a véletlen kiesést. MInt megállapították: fekvő helyzetben dobták ki a lányt, akit valószínűleg már a vonaton leütöttek. Balogh János nem titkolja: magánnyomozót fogadtak, s azt is elárulta, jelentkezett egy informátor, aki tanúja volt az eseményeknek, s fényt derített arra, ki követhette el a bűntettet.
„Valószínűleg egy pszichopatával állunk szemben, aki a vonaton magányosan utazó nők kifosztására specializálódott. Nekünk már nincsen veszítenivalónk. Mindent elvesztettünk. Nem csak a lányunkat, de a bizalmunkat a hatóságokban, a közrendben is. Már csak egyetlen dolog éltet minket: megtalálni a lányunk gyilkosát és a szemébe nézni” – mondják a megtört szülők.
(nport.hu)
origo.hu
Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról
