Vajon miért is hullik darabjaira Larry Golpnik (Michael Stuhlbarg), egy rendes, családos fizikaprofesszor élete? A munkahelyén a dékán név nélküli leveleket kap, melyben őt rágalmazzák, fia, Danny (Aaron Wolff) csak napokra van a barmicvójától, de a nagy napon úgy betép, hogy nem tudja elolvasni a Tórát. Lánya, Sarah (Jessica McManus) csak egy dologgal foglalkozik: az orrműtétjére gyűjt. Munka nélküli bátyja, Arthur (a csodálatosan perverz Richard Kind), is összeomlik az ő kanapéján. A felesége pedig, Judith (Sari Lennick) elhagyja egy undorító, nyálkás kígyóért, aki persze velejéig komoly ember.
Larryt ugyanúgy próbára teszik a Coen testvérek, mint Isten tette Jóbbal. Különböző kínzásokat találnak ki neki, melyektől paranoiás lesz, mint például a zsidógyűlölő szomszédok, a meztelenül napozó nő, akitől biza fellobban a libidója. Larryt ügyvédje (a pléhpofa Adam Arkin) figyelmezteti, hogy csak a legrosszabbra számíthat a váláskor. Így tehát, mivel főszereplőnk egy istenfélő ember, tanácsért a rabbikhoz fordul, akik csak handabandáznak, ködösítenek, vagy befejezetlen történetekkel példálóznak.
A zsidó kultúrát alig ismerő emberek valószínűleg könnyen zavarba jönnek. A film kihúzza a lábunk alól a talajt, valószínűleg a sok utalás mellett elsiklik az, aki nem perfekt héberből. Aztán a barmicvó délutánján a végtelen tudás birtokosaként reprezentált idős rabbi hatezer év tanítását sűríti össze: „Amikor az igazságról kiderül, hogy hazugság, és minden remény meghal benned, akkor mi történik?” – a rabbi a Somebody to love utolsó sorát már lecseni, és egy kérdést állít elénk. Nos, valóban. Kétségtelen, hogy a Coen testvérek majd kajánul vigyorognak a sztereotípiázók vádjain, az önutálaton. Larry folyton azt kérdezi: miért én? És az biztos, hogy ez az emberiség egyik legrégebbi és örök érvényű kérdése. Larry pofonokat kapott mindkét arcára: osztotta a valós élet és a szakrális világ is. Szép lassan kikristályosodik a nézőben a kérdés, amelyet a film mindvégig óvatosan forgat: összeegyeztethető-e az igazságtalanság Isten létével? Komolytalanok vagyunk-e, mert úgy gondoltuk, hogy mi irányítjuk a dolgokat, és hittünk abban, hogy minden jó lesz?
A film egy jiddis nyelvű előszóval kezdődik valahol Lengyelországban, ahol a régi ismerősökhöz betér egy dybbuk (démon). Larry is valami ilyesmi lesz, álruhába bújtatott lidérc. De az egyetlen hang, amit hallani lehet a profán csöndben, az a Coen testvérek kuncogása.
Az A Serious Man című filmet egyik magyarországi forgalmazó sem tervezi bemutatni a közeljövőben.
