Önmagát adta, mégis egyedül maradt

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Szédervacsorát tartottak, mely során megalapították az Oltáriszentséget és az egyházi rendet. Jézus szeretetének és alázatának jeleként megmosta a tanítványok lábát. Jézus szenvedésének és feltámadásának szent három napja kezdődik el, amikor a harangok elnémulnak és a föltámadásig nem hangzanak fel. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi.

A nagycsütörtöki vacsora nem volt más, mint a szédervacsora. A zsidóság a szédervacsorán az Egyiptomból való kivonulásra emlékezik. A fogságból való szabadulás napján az öldöklés angyala végigvonult Egyiptomon, és minden elsőszülött hímet – embert és állatot egyaránt – megölt. Azokat a házakat kerülte csak el, melyek ajtaját megkenték bárányvérrel. A bárányt pedig el kellett készíteni keserű salátával. A pészahot (a zsidók húsvéti ünnepe) a hagyományok szerint szombaton ünneplik, ám a szombat már péntek este, az Esthajnalcsillag feljövetelével elkezdődik. Ekkor, azaz péntek este ülik a szédervacsorát.

Jézus azonban tudta, hogy pénteken már nem ülhet vacsorát a tanítványokkal, ezért egy nappal előre hozták, nagycsütörtök estére. Ennek az alkalomnak a bevezetője volt a lábmosás szertartása. A lábmosás az igazi Krisztushoz tartozást, Krisztus követését fogalmazza meg. „Ti engem úrnak és mesternek szólítotok, és jól mondjátok: az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a ti lábatok, ti is tartoztok egymás lábát mosni” – mondta Jézus. A másik krisztusi konklúzió pedig: „az, aki a legnagyobb akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a szolgája”. Jézus alázatos szeretete mutatkozott meg mindebben, így elemi erővel hat az egész – fogalmazott Fekete András görög katolikus atya.

Fekete atya elmondta az MNO-nak: ez egy titkos vacsora, mert itt többről van szó, mint éhséget csillapító étkezésről. Ezen a vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret, megtörte, és az ismert szavakkal adta a tanítványoknak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára.” A vacsora végén pedig a borral teli kelyhet vette kezébe, és azt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, az Újszövetségé, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”. A latin liturgiában mindig hozzáteszik: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” A parókus szerint a tanítványok fel sem foghatták, hogy mit is jelent mindez.

A nagycsütörtök az Oltáriszentség alapításának jegyében telik. A görög katolikusoknál reggel végzik az utolsó vacsora emlékére az ünnepélyes liturgiát vecsernyével. Az esti szertartást, ami lényegét tekintve virrasztás, úgy nevezik, hogy a „kínszenvedési evangéliumok”. Tizenkét szakaszra osztva a teljes szenvedéstörténetet, az utolsó vacsorával kezdődően Jézus eltemetéséig már nagycsütörtökön átelmélkedjük. Ezzel helyezkedünk bele a szenvedés óráiba – mondta el a parókus. A 9. evangéliumig minden szakasz végén megszólalnak a harangok. Ám amikor a temetés szava hangzik el az evangéliumban, ezután nincs harangszó egészen a föltámadásig. Ahogy az atya is fogalmazott, méltatlan lenne megtörni a csendet, ezzel a némasággal gyászolják Jézust, Isten fiát.

A római katolikus székesegyházakban nagycsütörtök délelőtt a püspök papjaival együtt ünnepélyes misét mutat be, amelyen megszenteli a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, templomszentelésnél használatos szent olajakat, illetve krizmát. Régen ezen a napon történt a bűnösök visszafogadása.

Az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Jézus Krisztus ekkor adta át búcsúajándékait: szeretetének jelét a lábmosásban, testének és vérének szentségét, a papi átváltoztató hatalmat, s mintegy végrendeletül elmondta búcsúbeszédét és főpapi imáját egyházáért.

Jézus dicséretet mondva megy a Getsemáne-kertbe, ahol elfogják. Elfogása előtt egyedül imádkozik, mert a tanítványok mindegyike elalszik, egyedül hagyják. Jézus itt emberségéről tesz bizonyságot, mert retteg az elkövetkezőktől. A zsidó főtanács előtt hamis tanúkat előhozva Jézust halálra ítélik mint istenkáromlót. Másnap sor kerül a halálos ítéletnek Pilátus előtti megerősítésére. Pilátus tudta, hogy irigységből árulták el, tudta, hogy semmi halálra méltót nem tett, de megzsarolva enged a követelésüknek, és halálra ítéli Krisztust. A Golgota hegyén megfeszítik őt és még két gonosztevőt, hogy 3 óra agónia után meghaljon a kereszten.