Seszták Ágnes: Képzeljük el, hogy az amúgy is szegény vidéki embereknek az egyetlen vagyonukat, a házukat viszi a víz. Ilyenkor mit lehet tenni? Káromkodni, sírni, imádkozni, kosárba terelni a cicát, batyuba kötni a legszükségesebbeket, a pénzt, ha van otthon, az iratokat, egy kispárnát, kislábast, meg egy csuprot, amiből inni lehet. Öltözék? Gumicsizma, fűzős cipő, dzseki, nadrág, nagykendő. Istenem, mi a biztos, ki a biztos ebben az elátkozott örvényben? A tűzoltók, a rendőrök, a gárdisták? A szomszédok, a kiskatonák? Kiben lehet bízni, hogy a tehenet vezesse ki az istállóból, a kutyát tegyék fel a kocsira, hozzanak ki egy meleg takarót a nagyszobából. Hideg van, sötétség van és víz van. Parttalan, beláthatatlan víz. Sárga, ronda, sebes, és a halál ólálkodik benne.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Magyar Nemzet, 2010. június 5.)
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
