„Szlovákiának fel kellene hagynia a primitív provokációkkal”

A szlovák–magyar együttműködés megalapozásához arra lenne szükség, hogy Pozsonyban felismerjék: nem a magyar állampolgárság kiterjesztése jelent nemzetbiztonsági kockázatot, hanem az, ha a kicsinyes sovinizmus miatt elszigetelődnek, és kimaradnak egy esetleg létrejövő közép-európai szövetségből – állapítja meg csütörtöki vezércikkében az erdélyi Krónika.

Kezd körvonalazódni a Fidesz-kormány külpolitikai stratégiája, amelynek a jelek szerint szerves részét képezi a nemzetpolitika is – állapítja meg a szerző. Egyértelműnek tartja, hogy Orbán Viktor kormányfő első külföldi útja, amely Varsóba vezetett, önmagán túlmutató esemény. Úgy véli: a lengyelországi útnak semmi köze ahhoz a magyarázathoz, amelyet Robert Fico szlovák miniszterelnök fűzött hozzá, miszerint Orbán ezzel Szlovákiát kívánta megalázni. A látogatás fő célja az, hogy megnyerje Lengyelországot a kelet-közép-európai régió országai közötti szorosabb együttműködés ügyének, amely elősegíthetné az érintett országok hatékonyabb érdekérvényesítését az EU-n belül és kívül is – írja a kommentátor.

Nyilvánvaló, hogy a nagyobb területű és nagyobb népességgel rendelkező államok nagyobb befolyással bírnának – állapítja meg a lap. A cikkíró szerint „itt jöhet be a képbe a kettős állampolgárságról és a nemzeti összetartozásról most elfogadott törvény: mindkettő hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország súlya növekedjen”. Előbbi révén konkrétan megnövelheti polgárai számát magyar identitású és kultúrájú személyek százezreivel, utóbbi pedig ezen identitás megerősítését szolgálhatja azáltal, hogy szimbolikusan az összetartozás mementójává változtatja a trianoni diktátum aláírásának eddig csupán negatív konnotációkkal rendelkező napját – folytatja fejtegetését a szerző.

Egy ilyen együttműködésből nehezen hagyható ki Szlovákia és Románia, ehhez azonban szlovák részről fel kellene hagyni az olyan primitív provokációkkal, mint a trianoni diktátum államfői méltatása és a Trianon-emlékművek felállítása – szögezi le a vezércikk írója, aki szerint a viszony szorosabbra fűzéséhez a problémák kibeszélése szükséges, Trianonig visszamenően.

„Ha mi, magyarok elismerjük, hogy a szlovákok és a románok számára a diktátum a nemzeti önazonosság kiteljesedését jelenti, elvárhatjuk, hogy ők is elismerjék: mi a súlyosan igazságtalan határok miatt tragédiaként éljük meg a döntést” – állapítja meg a szerző. Szerinte az együttműködés megalapozásához már ez is kiindulópont lehetne, akárcsak az, hogy Pozsonyban felismerjék: nem a magyar állampolgárság kiterjesztése jelent nemzetbiztonsági kockázatot, hanem az, ha a kicsinyes sovinizmus miatt elszigetelődnek, és kimaradnak egy esetleg létrejövő közép-európai szövetségből.

(MTI)