Őrjöngő közönség egy barát temetésén + Képek + Videó

A kilenc éve alakult Funeral for a Friend a Hegyalja Fesztiválon adott koncertet. A dél-walesi bandát a post-hardcore, screamo és emo jelzőkkel címkézték fel, elmondásuk szerint viszont rockzenét játszanak, rengeteg hatással. Egyik utolsó fellépésüket adták ebben a felállásban. Erről, a dalok mondanivalójáról és többek között a frissen megjelenő lemezről kérdeztük a frontembert, Matthew Davies-Kreye-t. Interjúnk.

– Mondj néhány szót az új lemezről!
– Nagyjából jövő év január-február környékén fog megjelenni és sokkal sötétebb és keményebb lesz, mint az előzőek.

– Ezt értsük úgy, hogy visszatértek az alapokhoz?
– Igen, abszolút. Több lesz benne a metál, a hardcore, mint a pop, ami az utolsó kiadványainkon már nem így volt. Büszkék vagyunk azokra is, de ez az idő a zenekar életében egy új kezdetet jelent. Úgy tűnik, ha valamit elkezdünk, még nagyon kemények vagyunk (nevet). Még össze kell rakni a dalokat, de abban teljesen biztos vagyok, sokan meg fognak lepődni, ha meghallják.

– Most, hogy Darren távozik, fogtok régi vagy ritkán hallható dalokat is játszani?
– Igen, vegyesen lesznek régi és új dalok is, illetve olyanok, amiket még sosem hallhatott a közönség, vagy nagyon ritkán elővett darabok.

– Többször is láttalak titeket élőben, de még sosem hallottam a legnagyobb kedvencem, a 10.45 Amsterdam Conversation címűt. Eljátszanátok?
– Még soha nem hallottad élőben? Valószínűleg nem fogjuk eljátszani, de ha ősszel visszajövünk, ha jól tudom, München lesz a legközelebbi állomás (azóta kiderült: Bécs is – a szerk.), megígérem, hogy eljátsszuk. A Bullet For My Valentine-nal turnézunk majd, akik szintén walesiek.
Gavin hátulról: – De például péntek este 10.45-kor találkoztunk a reptéren! (nevetnek)

– Az új lemez előtt még megjelenik egy EP-tek.
– A négyszámos EP címe The Young and Defenceless a Pledge Music keretein belül jött létre és kizárólag online megvásárolható. Erről azt kell tudni, hogy a rajongók előre megrendelhették az albumot, illetve támogathatták annak létrejöttét. Egyszerűbben fogalmazva, azt a kislemezt együtt készítettük a rajongóinkkal.

– Elég bonyolultan hangzik.
– Semmi bonyolult nincs ebben, nyilván nem szóltak bele, hogy most milyen dallam, vagy gitártéma legyen a számokban. Egyszerűen támogattak minket, mi meg együtt lógtunk velük. Például bejöhettek a stúdióba, meg ilyesmi.

– Említettem, hogy már párszor láttalak titeket, és sosem értettem, hogy a komoly és gyakran szomorú dalaitok között mi inspirál arra, hogy ilyen pozitívan, illetve gyakran viccesen viselkedj a közönséggel?
– Vicces lennék? Köszi, örülök, hogy így látod. Az az igazság, hogy megpróbáljuk teljes egészében magunkat beleadni abba, amit egy koncerten láthatsz. Persze a legegyszerűbb a dalokat játszani, de a köztes űrt is ki kell tölteni valamivel. Néha komoly vagyok, máskor elsütök néhány poént. A komor szövegeim mellet gyakran vagyok jókedvű. Nem játszom meg, hogy nekem mennyire rossz, csak mert nem mókás dalokat írunk. Vannak zenekarok, akik főleg politikai tartalmú dalokat írnak és az összes szám között hallható átkötő szöveg erről és ennek magyarázatáról szól. Mi nem ilyenek vagyunk. Ott volt a Boy Sets Fire, akik a koncert minden pillanatát az üzenetük átadására fordították. Mi mindig is próbáltuk úgy csinálni, hogy meglegyen az egyensúly a dalok mondanivalója és aközött, hogy azok, akik eljönnek minket megnézni, végeredményben jól érezzék magukat.