Rémuralmuknak a – szintén kommunista – vitenami hadsereg bevonulása vetett véget 1979-ben. Megalakult a Kambodzsai Népköztársaság, amelynek elitjét a vörös khmerek másodvonala adta, a vezetők és első számú felelősök vagy sértetlenül elmenekülhettek, mint Duch, vagy megöregedve, kényelmes házi őrizetben hunytak el, mint Pol Pot. A vietnamiak kivonulása után visszatértek, vagy megerősödtek a vörös khmerek saját bevallásuk szerint önkéntes száműzetésből visszatérő „külön utasai”, mint például az a Hun Szen, aki mozgalmi múltja után Vietnamba menekült, majd az 1980-as években hazatért és azóta tölti be az ország miniszterelnöki pozícióját. Regnálása alatt Kambodzsa a nyakló nélküli, neoliberális privatizáció és a korrupció martalékává lett, egyetlen számottevő politikai ereje pedig Hun Szen pártja, a Kambodzsai Néppárt.
Mindez összefüggésben van azzal, hogy miért késett ennyit Duch elszámoltatása. Az egyik ok igen prózai: folyamatos menekülésben volt az 1990-es években, míg végül egy brit fotós meg nem találta egy thaiföldi menekülttáborban a vérengző hóhérból evangélikus hitre áttért, Bibliával járkáló öregembert. Bebörtönzését követően 2007-ben hallgatták ki először az ENSZ-felügyelet alatt működő nemzetközi bíróságon, itt szembesítették a vádakkal is. A nemzetközi szervezet felügyeletére azért van szükség, mert Hun Szen állítólag megpróbálta befolyásolni a tárgyalások menetét, hiszen Duch és további négy egykori vörös khmer elítélése (Khieu Samphan volt államfő, Nuon Chea főideológus, Ieng Sary egykori külügyér és felesége, Ieng Thirith egykori szociális miniszter) olyan láncreakciót indíthat be, amely számos, jelenleg is aktív kambodzsai politikust magával sodorhat.
A matekzseniből hóhér lett, majd keresztény és elítélt
Harmincöt év börtönre ítélték Kaing Guek Eavot, egy 68 éves kambodzsai férfit. A délkelet-ázsiai ország közvéleménye felháborítóan kevésnek érzi a büntetést, még úgy is, hogy nyilvánvaló: a bűnös rácsok mögött fogja leélni hátralévő éveit. A düh azonnal érthetővé válik, ha hozzátesszük: Kaing Guek Eavot Duch elvtársként ismeri a világ, ő volt a vörös khmerek börtönének, a Toul Slengnek a vezetője. A vérengző kommunista rezsim négyéves ámokfutása alatt 17 ezer embert börtönöztek be ide, és mindössze 12-en jöttek ki onnan élve.
Parancsra?
Duch második tárgyalására 2008 februárjában került sor: az egykor gyerekeket is kivégző mészáros az S-21 épületében történő szembesítésen könnyekben tört ki, és bocsánatért esedezett. Harmadik tárgyalásán nevezték meg mint „15 ezer ember kivégzéséért felelős bűnöst”, következő tárgyalásán pedig személyesen Richard Nixon akkori amerikai elnököt és Henry Kissingert, az Egyesült Államok korabeli diplomáciájának fejét nevezte meg, mint támogatót és szövetségest, akik nélkül az 1970-es évek elején a mozgalom nem erősödhetett volna meg, és nem vehette volna át a hatalmat 1975-ben. A további bírósági idézéseken elismerte saját maga és elvtársai tetteit, kifejezte sajnálatát az áldozatoknak, ám ő is élt a nürnbergi per óta ismert fordulattal, hogy hárítsa felelősségét: „parancsra tettem”. Utolsó tárgyalásán ítéletet hirdettek: 35 év börtön, amelyből 19-et kell leülnie, mert 11 esztendeig már rács mögött volt, és ötévnyi fogva tartását pedig jogtalannak ítélték. A kambodzsaiak keveslik az ítéletet: egyikük ki is számolta, hogy Duch elvtársnak minden kioltott életért mindössze tizenegy órát kell ülnie.
Természetesen nem az S-21-ben, az az épület ma már múzeum és emlékhely.
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!