– Önt június végén nevezte ki az APEH elnöke az adóhatóság informatikai elnökhelyettesévé. Mivel telt az elmúlt időszak, sikerült-e már áttekinteni a hatóság Ön alá tartozó rendszerét, területeit, s mik a prioritások?
– Én az egyik elnökhelyettes vagyok, az informatikán kívül jelenleg hozzám tartozik a tervezés-elemzés is. A majdani összevont szervezet, tehát az APEH+VPOP egyesülésével létrejövő új szervezet – a jelenlegi munkanevén Nemzeti Ellenőrzési Hivatal (NEH) – kapcsán az integrációt követően igyekszem magam mellett tartani egy adó- és járulékelméleti kérdésekkel foglalkozó csapatot. Ez egy nehéz időszak, hiszen nemcsak az adóhatóság, hanem a VPOP informatikáját is át kell tekinteni. Az én feladatkörömet minden változás érinti, s maga az APEH is átalakul, egy jobban irányítható rendszerré válik.
Az elmúlt évekhez képest másmilyen lesz az adóhatóság. Ez alapvetően rendszertechnikai, szervezéselméleti kérdés, s nem informatikai. Ennek egyik oka, hogy szerintem az APEH szervezete más formában jobban működne, mások a prioritások, és emiatt át kell alakítani magát a szervezetet is. Ám pontosan ugyanez igaz a VPOP-ra is. Egymástól függetlenül mindkét szervezet önmagában is átalakulóban van. Ezt tetőzi az, hogy a két szervezet egymásba is olvad majd. Azonban, ha csak az informatikára szűkítjük a kérdést, akkor most is azzal telik a munkaidő jó része, hogy felmérjük a rendszereket, azokat optimalizáljuk, miközben működőképességüket fenntartjuk.
Ne feledjük: Magyarország legnagyobb összefüggő informatikai rendszeréről, hálózatáról, a legnagyobb adatbázisról van szó. Ennek felmérése és optimalizálása folyik mindkét szervezetben. Éppen úgy, mint a korábban elindított projektek „megismerése” is tart még. Vizsgáljuk azt is: egyes projektek miért indultak el, míg mások miért nem.
– A Szikora-korszakról van most szó?
– Inkább úgy mondanám, hogy az elmúlt nyolc évről beszélünk most. Ne válasszuk szét ezt az időszakot. A legfontosabb – s ezt hangsúlyozom –, hogy minket a legkisebb változások is érintenek. Látszólag nem érinti a munkámat valamilyen adószakmai kérdés, holott ez valóban csak látszólagos: minden változás érint minket. Éppen emiatt adó- és járulékszakmai, -elméleti szakemberek is segítik a munkámat. Ők más elméleti szempontok szerint, pusztán közgazdasági, járulék-, vám- és adóelméleti szempontok szerint elemzik a helyzetet.
– Akkor jól értjük, hogy itt gyakorlatilag egy folyamatos integráció van a szakmaelméleti kérdések és az informatikai rendszerek között?
–Igen, itt egy állandósult folyamatról van szó. Ez egyébként is egy hatalmas rendszer, amely folyamatosan működésben van. A másik fontos dolog, hogy ennek a rendszernek a működésében semmilyen megállás, fennakadás nem engedhető meg. A felhasználók, az adófizetők, illetve azok, akik a hatóság adatait használják, nem érezhetik meg az átalakítás folyamatát. Úgy kell megoldani ezt a feladatot, hogy a ténylegesen folyó elemzés és az általunk elképzelt változások miatt a mostani állapot ne változzon. Legalább a jelenlegi formát és minőséget meg kell őrizni. Tehát ezeket a szempontokat figyelembe véve az átalakítás nem könnyű feladat. Mindez annak érdekében történik, hogy maga az APEH is a közjó felé tudjon elindulni.
– Említette a szolgáltató adóhivatalt. Ennek célja az is, hogy megváltozzon az emberekben az adóhatóságról alkotott negatív kép?
– Abszolút. Úgy gondolom, hogy az adóhivatalnál is a közjó és a közbizalom kell legyen a cél. Az adóhivatal élvezzen nagy közbizalmat. A beszedett adóforintok hasznosuljanak megfelelően, és ezt lehetőleg mindenki saját életterében is élje meg. A lakosság felé jól működő, kiszámítható adóhivatal minden időben növeli a közbizalmat, általában a hatóságok, de a mindenkori kormány irányában is. Tehát a létrejövő NEH-nél is mindennek az alapja a közbizalom kell, hogy legyen, célja pedig a közjó.
– S ha van bizalom, akkor nagyobb az adófizetési hajlandóság is. Emellett feltételezem: azért fenn kell tartani egy olyan „látszatot” is, amely a potenciális adóelkerülőket biztosítja arról, hogy nem érdemes „játszani”.
– Így van. A becsületes adózók ma sem ellenségnek tekintik az adóhivatalt, s általában most már érezhető az is, hogy sokan gondolják úgy, hogy a fekete vagy a szürke zónában tevékenykedők nem figyelik nagy lelkesedéssel a terveinket. Nekünk is az a célunk, hogy minél nagyobb legyen a fehér terület. Egy példával: a Posta egy fehér foglalkoztató. Soha nincsen rá módja és lehetősége – hozzáteszem, szándéka sem – hogy ezt a durván harminchatezer embert valamilyen módon is rávegye arra, hogy szürke vagy fekete foglalkoztatottá váljon. Érdemes elgondolni, hogy abban a logisztikai térben más cégek – amelyek nem így gondolkodnak – előnyben vannak. Amíg egy ilyen lehetőséggel élni lehet Magyarországon, az nem csak engem vagy éppen Önt zavarja, hanem mondjuk a postástársadalmat is, amihez ha hozzávesszük a családjaikat is, akkor minimálisan is százezer emberről van szó, akik becsületes munkával keresik a kenyerüket.
– Ha már így megemlítette a Postát: néhány hete lemondott a Magyar Posta Zrt. igazgatóságának elnöki tisztségéről. Úgy hírlik: azért bocsátották el a Posta éléről, mert azt szorgalmazta, hogy a Posta folytasson banki tevékenységet.
– Az elbocsátásomat a különböző újságok saját ízlésük szerint különböző módon kommentálták. Nem történt elbocsátás. Amint említettem, három szervezetről és folyamatról van szó: az APEH és a VPOP átalakulása, illetve majd e két szervezetnek az egységes halmaza adja a munkám javát. Ennek koordinálása nem kis feladat. Úgy gondolom, hogy az igazgatóság elnökének – főleg egy ekkora vállalat élén, mint amilyen a Posta is – nem lehet azt csinálnia, hogy beleül a székébe, majd nem tesz semmit. Egy ilyen elnöknek nagyon komoly feladatai vannak, hiszen ott is átalakulások várhatók. Tehát a valódi ok az, hogy „nem mertem” vállalni egyszerre ennyi területen a „harcot”. Ezt mindenki megértheti. Számomra természetesen a Posta megkerülhetetlen, s tanácsadója is vagyok az elnök úrnak, aki kéri is a tanácsomat azokon a területeken, amelyeknél úgy gondolja, hogy szakértőként meg tudok szólalni. Amennyit az időm engedi, igyekszem részt venni a munkában.
Más lapok azt vélelmezték, hogy az Erste Bankkal való véleményalkotásom okozhatta esetleg az eltávolításomat. A bankkal kapcsolatosan a véleményem egy jottányit sem változott. Sőt, úgy kell fogalmazzak: már jobban megismerve a szerződéses hátteret, azt kell mondjam, hogy még tragikusabb a képem az Erste és a Posta együttműködéséről. És ezt nem vonom vissza, hanem éppen ellenkezőleg, megerősítem: ez a szerződés a Posta számára szinte minden tekintetben előnytelen, s azt gondolom, hogy ezen változtatni kell.
Lehet mindenkinek másfajta véleménye, de engem meg kell győzni arról, hogy miért jó az, ami most van. Ez pedig nehéz lesz. Inkább azt mondanám, hogy bizonyos esetekben komolyabb vizsgálatokon kellene törni a fejünket.
origo.hu
Sebestyén Balázs polgárpukkasztó kijelentést tett az 1,2 milliárdos lottónyereményről
