Cézanne, Picasso, Giacometti – már e három világnagyság nevének említése is elég lenne ahhoz, hogy megértsük, milyen színvonalú állandó gyűjteménnyel vonzza a látogatókat az alapítvány, a több mint negyven monografikus és tematikus kiállítás között pedig olyanok szerepeltek, mint Christo & Jeanne-Claude becsomagolt fái, a Mark Rhotko, Edward Munch, Jean-Michel Basquiat, a vámos Rousseau műveiből rendezett tárlat, a velencei festészetet bemutató kiállítás. Így aligha meglepő, hogy az eredetileg évi 70 ezresre tervezett látogatószám több mint négy és félszeresére, 340 ezerre nőtt, a tizenöt fős személyzet pedig százhatvanra duzzadt. A kiállítások mellett koncertek, felolvasások, színházi előadások, filmvetítések tették népszerűvé a hatalmas Berowerparkban, közvetlenül a svájci–német határon álló épületet, no meg persze az is, hogy világhírű a múzeum tervezője is, Renzo Piano, aki nagyméretű barnásvörös kövekkel burkolta be kívülről a falakat, mesterséges tavat tervezett az egyik csupa üveg homlokzat elé, így az épület és a táj tökéletes összhangját valósította meg.
Gustav Klimt: A táncosnő, 1916–18
Nagy évet zárt 2010-ben is az alapítvány, annak ellenére, hogy az év elején, február 25-én, 89 éves korában elhunyt az alapító, Ernst Beyeler, aki pályáját a kortárs és a modern művészet galériásaként kezdte Bázelben. A hatvanas évek végén a mára a világ egyik legjelentősebb művészeti vásárává vált Art Basel társalapítójaként vált ismertté, no meg annak révén, hogy a jó szemmel és előrelátással megvásárolt műalkotásokból egyre jelentősebb magángyűjteményt hozott létre. Ebből a gyűjteményből született a nyolcvanas években az alapítvány, amelynek reprezentatív épülete 1997-ben nyílt meg.
Az alapító Ernst Beyeler az alapítványt jelenleg vezető Sam Kellerrel
Ahhoz, hogy érzékeljük, milyen értékeket rejt az állandó gyűjtemény, ezekben a hetekben nem is kell Bázelbe utaznunk, hiszen az alapítvány mesterművei közül jó néhány éppen Bécsben, a Leopold Múzeumban vendégeskedik, ahol Cézanne – Picasso – Giacometti címmel mutatják be őket. Az érdeklődésre egyébként jellemző, hogy az eredetileg január 17-re tervezett zárásra csak február 2-án kerül sor. A tárlat érzékelteti, hogy Ernst és felesége, Hildy Beyeler kollekciója a magángyűjteményekben egyébként meglehetősen gazdag Svájcban is az elsők közé tartozik, művészettörténeti jelentősége nemzetközi mércével mérhető. Az alapítvány különös érdekessége, hogy az európai és amerikai modernizmus alkotásait óceániai és afrikai népművészeti tárgyak, főként plasztikák társaságában mutatja be, érzékeltetve, milyen jelentős hatást gyakorolt korunk művészetére a távoli tiszta források felfedezése.
Renzo Piano épülete tökéletes egységet alkot a tájjal
A gyűjtemény elsősorban Paul Cézanne (1839–1906), Claude Monet (1840–1926), Edgar Degas (1834–1917), Vincent van Gogh (1853–1890), a későbbiek közül Francis Bacon (1909–1992), Jackson Pollock (1912–1956), Roy Lichtenstein (1923–1997), Andy Warhol (1928–1987) főműveivel vonzza a közönséget, de Pablo Picasso (1881–1973), Henri Matisse (1869–1954), Fernand Léger (1881–1955), Jean Dubuffet (1901–1985), Alberto Giacometti (1901–1966) és Paul Klee (1879–1940) is a „húzónevek” közé tartozik.
Alexander Calder mobilszobra a park közepén
A tavalyi nagy monografikus, a vámos Rousseaunak, illetve Basquiatnak szentelt tárlatok után a legújabb, 2011. január 16-án záró kiállítást Bécs 1900 – Klimt, Schiele és korszakuk címmel rendezték meg főként a császárváros nagy múzeumainak (a Leopold Múzeum, az Albertina, a Belvedere, a MAK, azaz az Österreichisches Museum für angewandte Kunst, a Wien Museum és a Wiener Secession) anyagából – és éppen ennek a több mint kétszáz festményből, akvarellből és rajzból álló összeállításnak a térigényessége tette lehetővé, hogy az állandó kiállítás csúcsdarabjai viszont Bécsbe utazzanak. A tárlat középpontjában Klimt ornamentális arc- és tájképei, Egon Schiele expresszív vásznai és a két művész legendás erotikus rajzai állnak, de jelentős művek képviselik Oskar Kokoschka, Richard Gerstl és Arnold Schoenberg művészetét is. A képeket épületmodellek, bútorok, textiltervek, üveg- és ezüsttárgyak, plakátok, fotók egészítik ki. A tárlat egyszerre igyekszik felidézni azt a századfordulós hangulatot, amelyben meghatározó volt a kávéházi kultúra, a modern művészet jelentős műhelyeinek a jelenléte és az egyes művészeti ágakat egységben kezelő gesamtkunstwerk eszméje.
Pillanatkép a 2010-es Basquiat-kiállításról
A bécsi szecesszió művészetét bemutató tárlat január 16-i zárásával egy időben újabb nagyszabású bemutató nyílik Riehenben, mégpedig a svájci születésű Giovanni Segantini (1858–1899) alkotásaiból. Az április 25-ig nyitva tartó kiállítás az életmű bemutatásával a tájképfestészet megújítójának, a modern művészet nagy előkészítőjének a pályáját mutatja be, egyben pedig azt a különleges személyes viszonyt, amely a festőt a magas hegyek világához, az ott élő emberekhez, ottani motívumokhoz kapcsolta. A kiállítás megnyitója alkalmából tartják meg az alapítvány szokásos éves nemzetközi sajtótájékoztatóját is, amelyen részletesen ismertetik a következő évi programot. A lényeg azonban már nyilvánosságra került: 2011-ben Constantin Brancusi és Richard Serra műveiből rendeznek nagy közös bemutatót, majd az egyik legnagyobb kortárs szobrász, az idén tavasszal 99 éves korában elhunyt Louise Bourgeois életműve következik. A sort október 2. és 2012. január 29. között ismét egy olyan tárlat zárja, amelyet a modern művészet története egyik legizgalmasabb fejezetének, a két világháború közötti párizsi szürrealizmusnak, a többi között Dalí, Ernst, Miró és kortársaik művészetének szentelnek.
Giovanni Segantini: Dél az Alpokban, 1891
Ha az éves sajtótájékoztatóra már most sor került volna, e sorok írója akár azt a kérdést is feltehette volna, hogy a Segantini-kiállításon miért nem szerepel a budapesti Szépművészeti Múzeum kiváló Segantini-képe, Az élet angyala, még akkor is, ha tudja a választ. Azért, mert – ilyen kicsi a világ és néha ilyen kerekek a történetek – a mű a Szépművészeti Múzeum időszakos tárlatán, a Klimt és a bécsi szecesszió című bemutatón látható, lévén, hogy Segantini egy időben Bécsben is, Budapesten is bemutatkozott, s jó szemű gyűjtőink vásároltak is tőle. De Budapesten őrzött művek is gazdagítják a Beyeler Alapítvány kiállítását: Az élet angyala grafikai változata mellett egy másik rajzot, A barna tehenet is bemutatják a bázeli tárlaton.
Lengyelország
A varsói külügy a Vatikánnál tiltakozott két lengyel püspök miatt
