„Néhány dolgot tisztáznunk kell a FIFA-n belül” – Joseph Blatter néhány nappal ezelőtti mondata aktuálisabb, mint valaha. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség kommunikációja és utóbbi hónapokban meghozott döntései ugyanis leginkább édesanyám elektromos darálójára emlékeztetnek: az NDK-s készülékben szinte mindent apróra lehet morzsolni, de néha leugrik a teteje működés közben, ekkor pedig furcsábbnál furcsább dolgokat okád ki magából.
Vegyük csak szépen, sorjában! December 2-án rendkívüli körülmények között, meglepő (de nem mulatságos) döntést hozott a FIFA: a 2018-as világbajnokság rendezési jogát Oroszországnak, a négy évvel későbbit pedig Katarnak ítélte a szervezet végrehajtó bizottsága.
Őket választottuk
A rendkívüli körülmény okozója két férfiú: a nigériai Amos Adamu és a tahiti Reynald Temarii. A két bizottsági tagot a Sunday Times buktatta le, amikor rejtett kamerára vették az (ál)beszélgetést, melyben a sportvezetők több százezer eurónyi kenőpénzt kértek vb-szavazataikért cserébe.
A BBC „végezte ki” Angliát?
A FIFA alaposan megbüntette a bizottsági tagokat, de a lavinának már nem lehetett gátat vetni. A BBC Panorama című műsora különböző dokumentumokat mutatott be, melyek azt bizonyítják, hogy Ricardo Teixeira – a 2014-es brazíliai vb szervezőbizottságának elnöke –, a paraguayi Nicolás Léoz és a NOB-tag kameruni Issa Hayatou az 1980-as évek végétől óriási összegeket juttatott saját magának a FIFA marketingügynökségén keresztül. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség mellét döngetve úgy riposztozott, hogy a svájci rendőrség ebben az ügyben már lefolytatta a vizsgálatot és egyetlen tagot sem talált bűnösnek. A BBC viszont tényfeltáró műsorával egyetlen, végzetes csapást mért az angol vb-pályázatra.
Szorul a hurok
Rossz nyelvek szerint ugyanis a FIFA „berágott”, és egész egyszerűen kiejtette a nagy esélyes szigetországiakat a versenyből. A FIFA végrehajtó bizottságának japán tagja egyenesen úgy nyilatkozott, hogy az angolok a brit média miatt bukták el a kandidálást. A kicsinyes bosszú nem is késett sokat: közvetlenül a december 2-i végeredmény kihirdetését követően az angol szervezőbizottság vezetője visszavonta a FIFA főtitkárának a londoni olimpiára korábban elküldött meghívóját.
„Meglepett az angolok panasza, miután alulmaradtak, hiszen országuk a fair play szülőhazája” – értetlenkedett Joseph Blatter az angol pályázati küldöttség és a brit lapok reakciói miatt. „Utólag már nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az megígérte, hogy ránk szavaz” – tette hozzá sejtelmesen a FIFA-elnök. Minden bizonnyal sokan kíváncsiak lennének, ki is ígért és pontosan mit. Az viszont biztos, hogy az angolok első körös kiesése hatalmas sportdiplomáciai bukás volt a brit szövetség és pályázat részéről, amit egyhamar nem fognak kiheverni a „ködös Albionban”, annyi szent.
Büszkék rá, hogy politikai döntést hoztak!
A végső döntést követően gyakorlatilag elindult a már említett káosz felé az a bizonyos kommunikáció. Jerome Valcke, a FIFA főtitkára azt nyilatkozta, hogy nem változtatna az új vb-voksolási rendszeren, melynek lényege a két rendező egyidejű, a lobbizást tulajdonképpen megkönnyítő kiválasztása. A szövetség vezetője időközben valószínűleg rossz hírt kaphatott, ugyanis másnap már úgy vélekedett a sajtónak, hogy mégis elképzelhetőnek tartja a kijelölés menetének megváltoztatását. Sőt azt is elismerte, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség politikai döntést hozott a helyszínek megszavazásakor: „ez valóban politikai döntés volt, mindazonáltal jól fogadták a szurkolók”. Mármint a katari és az orosz fanatikusok, tehetnénk hozzá. Az angol, ausztrál vagy amerikai rajongók valószínűleg nem jártak örömtáncot a hír hallatán. A főtitkár ezzel azonban nem szabadult a média szorításából, és a csalást firtató kérdésre úgy felelt: „22 bizottsági tag foglalt helyet a szobában, 1 ügyvéd és egy tisztviselő jelenlétében. Mindenki az ügyvéd által lepecsételt papírokra adta le voksát, a titkos szavazás szabályainak megfelelően jártunk el. Nincs miért szégyenkeznünk.”
Vagy mégis? Hogyan fordulhat elő például az, hogy a titkos szavazás eredményéről nem egyszerre értesülnek a döntést meghozó végrehajtó bizottsági tagok? Franz Beckenbauer ugyanis néhány nappal a döntést követően felháborodottan nyilatkozta: „Velünk még a voksolás fordulói között sem közölték az állást. Erre 1 óra múlva a rádióból meghallgattam, hogy ki, hány szavazatot kapott.” Fontos hozzátenni, hogy a „Császár” mint a FIFA végrehajtó bizottságának tagja fakadt ki, ily módon adódik a kérdés: a többi bizottsági delegált is hasonlóan tájékozatlan volt a voksolás ügyében? Létezik az, hogy a vébé helyszínéről döntő testület tagjai még azzal sincsenek tisztában, hogy a helyszínen értesülhetnek-e a végeredményről, vagy sem?
Beckenbauer azt sem tudta, ki nyert
Akik úgy gondolják, a dilettantizmust már nem lehet fokozni, azoknak vaskos csalódást okozhattak az elmúlt napok hírei. A jordán herceg ugyanis előállt egy javaslattal, mely szerint egyfelől a vébét télen is meg lehetne rendezni, sőt a szomszédos országok is „beszállhatnának” a rendezésbe. A meglehetősen szerény sportági tapasztalatot maga mögött tudó uralkodósarjtól talán még emészthetőek ezek a gondolatok, a FIFA elnökétől viszont már korántsem. Pedig Sepp Blatter sokadszor is lapot kért tizenkilencre, és kiállt a hercegi nyilatkozat mellett: „a közeli országokban is sor kerülhetne egy-egy összecsapásra”. Az ötlet hivatalos szinten egyedül az ausztrál pályázatban merült fel, itt Új-Zéland lett volna a házigazdája néhány meccsnek. Az anyag csúnyán elbukott.
„Logikus, hogy a legveszélyesebb helyszínek rendezik a vébét”
„Közvetett bizonyítékok utalnak arra, hogy bizony mind az UEFA, mind a FIFA korrupt” – fogalmaz kertelés nélkül lapunk kérdésére Dénes Ferenc, hazánk talán legnevesebb sportközgazdásza. „Ott, ahol nagy pénzek mozognak a sportban, szinte elkerülhetetlenül felmerül a gyanú.” A szakember a vébével kapcsolatos kérdésünkre úgy fogalmazott, a japán FIFA-tag és Beckenbauer nyilatkozatai különböző érdekcsoportok megnyilatkozásainak tekinthetők, hiszen országaik gazdasági szempontból ha nem is Dél-Korea vagy Anglia szintjén, de veszítettek a döntéssel. Nehezen tartotta elképzelhetőnek, hogy a japánok vagy az angolok „ne adtak volna bele abba a bizonyos árnyékárba”, amire a katariak és az oroszok talán többet áldoztak.
Óriási „rongyrázás” várható Katarban
Dénes Ferenc ezen a ponton megfordította a helyzetet és feltette a kérdést: miért ez a két ország kapta a rendezést? „Akár logikus is lehet a FIFA lépése, hogy a két legveszélyesebbnek tartott helyszín rendezheti a vébét. Sokadszorra fordul ugyanis elő, hogy a döntéshozók lesöprik az asztalról a racionális érveket. Így történt ez a lengyel–ukrán Eb-pályázat kapcsán és most is. A szabálykövető angolok természetesen joggal mondhatják: akkor mi értelme van az egész pályázati rendszernek?” A közgazdász egyértelműen úgy gondolja, a jelenlegi rendszer nem működik normálisan: „Milyen világ az, ahol valakikre rábizonyítják, van közöttük korrupt ember, erre pedig az a válasz, hogy »Igen? Anyád!«”.
A szakember természetesen pozitív érveket is felsorolt a győztes pályázatok mellett. Az oroszok 3,6 milliárd eurót szánnak csak infrastruktúra- és stadionfejlesztésre, de ezt akár még 5-6 milliárddal is „megfejelhetik” egyéb beruházásokkal. „Ők akarnak futballt csinálni. Van tehát ésszerű magyarázat is az orosz győzelemre. Katar mellett már nehezebb érvelni. A világ futballjában játszott szerepük gyakorlatilag nulla, úgyhogy velük kapcsolatban inkább úgy fogalmaznék, hogy az arab térség kapta a rendezés jogát. Rajtuk kívül talán Óceánia és a kelet-európai térség nem rendezett még világbajnokságot, morálisan tehát támadhatatlan a döntés. Hogy mit gondolok a jordán herceg nyilatkozatáról? Hát igen, a dolgok itt kezdődnek elromlani... A kulturálisan más gondolkodású arab térségnek ugyanis nem könnyű dolog elmagyarázni, hogy a vébét Katar nyerte, nem pedig Omán vagy Jordánia. Ha azonban a FIFA engedné a rendezési jog utólagos megosztását, minden eddiginél erősebben billentené fenékbe saját magát!”
Ha még eddig nem tette volna meg elégszer.
applikáció
A fák öntözését sem tudja megoldani a főváros
