Ellenséges hangulat várta a hazai pályán a sorozat döntőjét győzelemmel kezdő Ferencváros női kézilabdacsapatát Alicantéban. A spanyolok több szempontból is a sportszerűtlenség határait súrolva próbáltak keresztbe tenni a magyar csapatnak. Az elmúlt egy héten folyamatosan arra helyezték a hangsúlyt kommunikációjukban, hogy a Magyarországon rendezett első mérkőzésen a Fradi csak a bírók segítségével volt képes legyőzni őket, ezáltal nyomást gyakorolva az EHF-re – a nemzetközi kézilabda-szövetségre –, illetve a második mérkőzés bírópárosára, egyfajta bírói kompenzációt, segítséget várva a visszavágóra. Továbbá az első összecsapásra – ígéretük ellenére – nem hozták magukkal a ferencvárosi szurkolókat megillető körülbelül 200 vendégjegyet a kinti mérkőzésre, sőt azt is kikötötték, hogy a belépőjegyeket csak Alicantéban, egy nappal a mérkőzés előtt lehet megvásárolni. A magyar csapat vezetői azonban az EHF-hez fordultak és sikerült elérniük, hogy a mérkőzés napján is lehessen tiketteket venni az összecsapásra. Sőt, a klub honlapján megjelent közlemény kitért arra is, hogy a spanyol ellenfél ilyen előzmények után talán a magyar szurkolók provokációjától sem retten majd el.
De nem csak ezek a kellemetlenségek érték a ferencvárosi női kézilabdázókat és a szurkolókat, ugyanis a hét közepén a csapat vezetői nyilvánosságra hozták, hogy hiába a fantasztikus menetelés a KEK-sorozatban, hiába a televíziós közvetítések, tulajdonképpen bevétel csak a jegyek értékesítéséből származik, így az egész sorozat 15-20 millió forintot emészt fel. Ráadásul az FTC elvesztette a magyar bajnokság elődöntőjét, ezáltal jövőre sem indulhat a legrangosabb és legtöbb pénzt hozó európai kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában.
Mindezen problémák ellenére – a játékosok egybehangzó véleménye szerint – győzni ment a Fradi Spanyolországba – mondta a csapat trénere, Elek Gábor. „Ez a 34-29-es előny bár nem túlzottan nagy, de arra jó lehet, hogy nyugodtan kezdjük a mérkőzést. Innen azért csalódás lenne elbukni” – tette hozzá a sikeredző, aki kiemelte, hogy az első összecsapáson a Ferencváros ereje abban mutatkozott meg, hogy képes volt csapatként küzdeni, és mindig akadt egy-egy játékos, aki átlendítette a gárdát a holtponton.
Döcögő szekér, majd beinduló gépezet
Az alicantei második mérkőzés első félidejére rányomta a bélyegét a felfokozott hangulat, viszont a célját nem érte el, hiszen a kirendelt bírópáros pártatlanul, jól végezte dolgát, ellenben mindkét csapat játékát rengeteg hiba jellemezte. Hullámzó teljesítményt nyújtott mindkét brigád, a két kapus kivételével alig akadt értékelhető teljesítmény, mondhatni igazi döntő jelleget öltött az összecsapás. Aztán a félidő közepén időt kért Elek Gábor, aminek meg is lett az eredménye; a magára találó Szucsánszki vezérletével a Ferencváros átvette a vezetést és egygólos előnnyel vonulhatott a szünetre.
A második félidőben a Ferencváros átvette az irányítást, főként ragyogó védekezésének és a támadásban feljavuló Tomorinak és Kovacsicznak köszönhetően. A spanyol gárdán érezni lehetett, hogy mentálisan nem bírja el a terhet, és amikor összesítésben a zöld-fehérek már kilenc góllal vezettek, az Alicante játékosain látszott, hogy feladták a párharcot. A végére sikerült döntetlenre menteniük az eredményt – köszönhetően annak is, hogy Elek Gábor cserejátékosainak is lehetőséget adott a meccs utolsó perceiben –, de ez sem volt elég ahhoz, hogy elrontsák a Fradi-játékosok örömét, akik az évek óta vergődő magyar női kézilabdázásnak talán egy nagy lökést adtak sikerükkel.
Nem ez a mérkőzés volt a legnehezebb a Fradi számára a sorozatban – emlékezzünk csak a korábbi két év BL-győztesének, a Viborgnak a legyőzésére vagy a francia kirakatcsapat, a Metz búcsúztatására –, mindenestre ezen a napon értek fel a csúcsra és ünnepelhettek 1978 és 2006 után újra európai kupagyőzelmet lelkes és fanatikus közönségükkel, akik erre a mérkőzésre is nagy számban kísérték el kedvenceiket.
(MTI, ftc.hu, MNO)
origo.hu
Így szurkálta össze a kamera előtt a barátnőjét egy budapesti férfi - videó
