Egervári Sándor, „kihasználva” a védekező középpályás Vadócz Krisztián vádlisérülését, átalakította a Luxemburg ellen pénteken szenvedve (1-0) nyerő csapatot, a 4-2-3-1-es szerkezetet 4-1-3-2-re cserélte, így a felkészítő meccs második félidejéhez hasonló tizenegy futott ki a San Marinó-i gyepre Király – Vanczák, Lipták, Juhász, Laczkó – Elek – Koman, Hajnal, Dzsudzsák – Németh, Szabics összeállításban.
A legvalószínűbb eredmény – a játék kedvéért – a kétgólos s magyar győzelem volt, ennek két oka közül az első, hogy az őszi 8-0-s Eb-selejtező óta „megsérült” hat gólunk (Szalai, Gera és Rudolf), a második pedig, hogy Finnország pénteken 1-0-ra nyert ezen a pályán, az Egervári-legénység pedig ugyanennyi góllal volt jobb ősszel a finneknél (2-1). Attól nem igazán félhettünk, hogy San Marino majd betalál ellenünk, emberemlékezet óta gólt sem lőttek a kékek, pláne nem az ellenünk lejátszott, eddigi három mérkőzésükön (mi bezzeg 16-ot is). A rend kedvéért: San Marino a világranglista utolsó helyén, mi az 52.-en vártuk a meccset, aminek megnyerése azzal is kecsegtetett, hogy a vb-csoportsorsolásnál egy előkelőbb kalapba (a 3.-ba) kerülünk – ez azt jelenti, hogy egy papíron erősebb ellenfél helyett egy gyengébb kerül a 2014-es vb kvalifikációs seregébe.
Hogy nem egy igazi sportközösség a vendéglátó ország, már a himnuszoknál kiderült; a mi dallamunkat csak félig sikerült elővezetni, ám a szép számban kiérkező magyar szurkolósereg a „balsorstól” tovább énekelte, s mivel a rendezők nem értették, mi történik, beadták a hazaiak nemzeti énekét – nem illett egymásra a két muzsika…
Mint Luxemburgban
Himnuszok ide vagy oda, a „víg esztendő” úgy tűnt, hamar ránk köszönt majd. A játék kezdete után 15 másodperccel Koman már gólpasszt érően tette középre a labdát, de a Cesenában védő Simoncini ügyesen tépte ki a támadás méregfogát. Öt percnek el kellett telnie a következő helyzetig, de Szabics későn hitte el, hogy a védő képes elé szerencsétlenkedni a játékszert, így a Sturm Graz csatára „fölétúrta”. Még mindig nem telt el 10 perc, Németh is villant, előrevetődve fejelt védőjére egy beadást, a lepattanót azonnal megtámadva viszont a kapufát trafálta telibe. Két perccel később Laczkó húzódott előre, de a teljes San Marinó-i védelmet megkerülő beívelésére Koman Vladimir sajnos ügyetlenül érkezett. Még mindig csak a 14. perc: Dzsudzsák begurított egy szabadrúgást a védők közé, amit Szabics pöccintett tovább, de a végül kapuba csorgó labdát visszaintette Radovanovic bíró, mert szerinte les volt…
Mivel nem rúgtuk meg a vezető gólt, egyre idegesebbé vált a futballunk, Juhász Roland össze is hozott egy sárgát Andy Selva buktatásáért. A 19. percben Szabics hitte, hogy megint lesen van, így ahelyett, hogy gólt lőtt volna, letette a labdát a hazai kapus elé, nagy kár volt. 21. perc: Juhász emlékeztette a kékeket arra, milyen ollózós gólt lőtt nekik Gera annak idején, de a hálóőr is emlékezett arra a mozdulatra. Azonnal Németh Krisztián is kihagyott egy ziccert, ami után Dzsudzsák Balázs az üres kapu előtt kimellelte a labdát – érthetetlen. Csapatunkból a támadások hatástalansága ellenére Szabicsot kellett dicsérni, rengeteg labdát szerzett és osztott vissza a középpályásoknak. San Marinó-i oldalról mindössze egyszer került a kapunk elé a labda, Matte Vitaioli gyenge fejesét azonban magához ölelte Király Gábor. A félidő hajrájában érett góllá a fojtogató magyar fölény: egy Hajnal–Németh–Szabics akció után szöglethez jutottunk, amit Dzsudzsák emelt rá a hosszún várakozó Lipták lábára, a Videoton erőssége pedig nem hibázott (0-1).
origo.hu
Már megint Magyar Péteren nevet az egész internet a kudarctüntetése után - mémek!
