A fekete lyuk a felhő közepén marad, és annak anyagával táplálkozik. A folyamat során hatalmas mennyiségű energiát termel, és felhevíti a felhőt.
A kis piros pontok összefügghetnek a rejtett fekete lyukakkal
Az Astrophysical Journal Letters szerint a tudósok megerősítették az elmélet bizonyítékait, miután elemezték a James Webb űrteleszkóp által gyűjtött adatokat, és összehasonlították azokat a Chandra röntgenobszervatórium által gyűjtött adatokkal. Kiderült, hogy röntgensugárzás indul ki ugyanarról a helyről, ahol a kis vörös pontok találhatók.
A röntgensugárzás általában nagyon intenzív folyamatok eredményeként keletkezik; a legvalószínűbb forrása a fekete lyukba hulló, több millió fokra hevült anyag lehet. Detektálásuk tehát egy növekvő fekete lyuk jelenlétét bizonyítja a megfigyelt objektumon belül. Különösen figyelemre méltó, hogy egy ilyen gáznemű objektumnak elméletileg el kellene nyelnie az összes bejövő röntgensugarat – anélkül, hogy bármilyen, a Földről látható jelet kibocsátana. Most azt feltételezik, hogy bizonyos „nyílásoknak” vagy „ablakoknak” kell létezniük, amelyeken keresztül a röntgensugárzás egy része kiszivároghat.
Így születhetnek a szupermasszív fekete lyukak
A csillagászat hajnala óta töprengenek a tudósok a szupermasszív fekete lyukak eredetén. Egyes hipotézisek szerint ezek fokozatosan, más fekete lyukakkal való kölcsönhatások révén keletkeznek. Egy másik elmélet szerint a szupermasszív fekete lyukak gyorsan is kialakulhatnak, amikor hatalmas gázfelhők omlanak össze.
A kis piros pontok esetleg a két hipotézis közötti köztes állapotot mutatják. Ilyen forgatókönyv szerint egy fekete lyuk megjelenését láthatjuk egy sűrű gázfelhőben, mielőtt egy galaxis fényes középpontjává fejlődne.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!