Sziréndemokraták

A görög kultúrában jártas olvasóknak aligha kell megmagyarázni a címet: Odüsszeusz küzdött eredményesen a fent említett hölgyeményekkel (akik amúgy nem nevezték magukat demokratának), tudván, hogy szívhez szóló énekük öl, butít és nyomorba taszajt...A múlt héten Demszky Gábor főpolgármester avanzsált szirénné: mint borult égből a villámcsapás, közölte a nemzettel, hogy az MDF-nek illene közelednie az SZDSZ-hez, elvégre egy nemzeti-liberális és egy tősgyökeres liberális párt nem is tehet másképp.Dávid Ibolya, az MDF elnöke válaszolt a keringőre invitáló felhívásra, a Békejobb 2000 egyik vezéregyénisége – istennek hála! – első ízben határozottan elutasította az ellenoldalról érkező sziréndalt. Mert fals ez a melódia, a parlamenti küszöb alatt esetlenkedő szabad demokraták sokszor eljátszották már a hitelüket, a polgári pártokkal keresett konszenzus az utóbbi évtized fényében finoman fogalmazva hiteltelen.Az SZDSZ azonban tovább kajtatja a veszett fejszét. Magyar Bálint, a párt elnöke közleményben válaszolt Dávid Ibolya válaszára, s utalt a pártelnök asszony azon kitételére, amely szerint „konkrét témákban lehetséges a két párt együttműködése”. Magyar szerint ilyen téma például a „közélet tisztasága”, a legszabadabb madár felmérésekre hivatkozott, ezek értelmében ugyanis minden harmadik magyar magáncég kénytelen állami tisztségviselőt megvesztegetni, ami által évi 600 milliárd forintot lehet elkölteni nyilvános kontroll nélkül.Gyönyörű idea, nemes hevület, az ország szolgálata eszméjének esszenciája ez. Aki kóros emlékezetkiesésben szenved, annak könnybe is lábad a szeme.Mert boldogok azok, akik nem emlékeznek. Ők ugyanis már elfelejtették, hogy a legendás MDF-SZDSZ-paktumot milyen játszi könnyedséggel árulták el a szabad demokraták, ők nem agyalnak a '90 és '94 közötti „liberális” fasisztázásokon, népnemzetizéseken, bőgatyásozásokon, s tán Tamás Gáspár Miklós jeles mondatára sem emlékeznek, amely szerint a jobboldali sajtótermékeket árusító újságos standokat fel kell borogatni. Ők már elfeledték, hogy miképpen búcsúzott a szabad demokratákhoz igen-igen közel álló Magyar Narancs az első szabadon választott kormánytól: „Pakolj, Bagoly!” – ez volt a főcím, talán a leggusztustalanabb a magyar sajtó elmúlt tízesztendős történetében, Boross Pétert nevezték ugyanis eképpen arrafelé...És aki feledni tud, az feledi a 1994-98 közötti időszakot is: a Tocsik-ügyeket, a Baja-vodkagyárat, a VIP-lista politikai lényegét. A Horn-villát, a Suchmann-féle privatizációt, a közszolgálati televízió széthordását...Most Magyar Bálint konszenzusra törekszik. Éppen most, amikor a pártnak lassan kisebb a népszerűségi indexe, mint a magyar labdarúgó-válogatottnak. Ez az olcsó trükk átlátszóbb annál, semhogy érdemes lenne vele érdemben foglalkozni.Odüsszeusz, mint tudjuk, megmenekült. A „hajós” az árbochoz köttette magát, és viasszal tömette be a matrózok fülét. A szirének mesterkedése nem ért célt. Reménykedjünk Dávid Ibolya intelligenciájában. Van még remény.