A sorozat, amely hetek óta lázban tartja a közönséget

Mint arról korábban beszámoltunk, a TV2-n szombat este véget ért történelmi sikersorozat, a Hunyadi részről részre nyolcszázezer és egymillió közötti nézettséget produkált, 22,3 százalékos, kiemelkedően magas nézői részesedéssel, a záróepizódot pedig egy este erejéig még moziba is küldték. Aki be akarta pótolni a korábbi részeket, az eddig csak a TV2 Play felületén tehette ezt meg, de az utolsó részt követően a sorozat már vasárnap felkerült teljes egészében a Netflixre, és rögtön a negyedik helyen nyitott. A nézőket, sőt az olvasókat is lázban tartja a Hunyadi, Bán Mór regénysorozata ugyanis hiánycikk lett, a könyvesboltok és webáruházak készletei kifogytak.
Az elmúlt hetekben a Hunyadi-sorozat jelentősen meghatározta a közbeszédet, és nézők ezreit ösztökélte a korról való gondolkodásra, a történelemmel kapcsolatos otthoni kutatásokra és a történelmi tények megismerésére, illetve átértékelésére.
Hogyan halt meg a valóságban Hunyadi János?
Hunyadi János Nándorfehérvárnál aratta legjelentősebb győzelmét, mellyel egy fél évszázadra elvette az oszmánok kedvét a Magyar Királyság elleni háborútól. A táborban kitört pestisjárvány azonban 1456. augusztus 11-én magával ragadta a legendás törökverőt. A betegség gyors lefolyású volt: Hunyadi magas lázzal és legyengült állapotban néhány napon belül életét vesztette.

A pestisjárvány nem volt ritka a középkori Magyarországon, 1456-ban és 1457-ben is sok ember halálát okozta.
Thuróczy János és Antonio Bonfini krónikájukban Hunyadi János halálának körülményeiről is beszámoltak. Hunyadi már augusztus 5-én lebetegedett, a pestis rövid időn belül teljesen legyengítette. Bonfini a háborús fáradozásnak tulajdonította a forró lázat, amelybe esett és amely néhány nap alatt elemésztette. Orvosai utasítására barátai Zimonyba vitték, ahol a kedvezőbb éghajlat miatt „teste-lelke sokkal könnyebben küzdött a bágyadtsággal” (Bonfini).
Mellette voltak fiai és nem tágított mellőle Kapisztrán János sem.
Miután az orvosok minden igyekezetének ellenére láza nem csillapodott, lelki atyja figyelmeztette, hogy eljött az idő, hogy emberi dolgait rendezze, végrendelkezzék és gondoljon üdvösségére, vagyis gyónjon meg és kérjen bűnbocsánatot. „A vitéz férfi erre elmosolyodott, megköszönte az atya jámbor tanácsát, és azt felelte, hogy jóval ezelőtt gondoskodott már mindenről, mert tunyának és ostobának tartja azt, aki e kötelességét élete végére halasztja, amikor a halálfélelem miatt senki nem tud magán uralkodni.” (Bonfini)