Besson szemüvegén keresztül a világ egyre mechanikusabb, nyomasztóbb, szűkebb és embertelenebb helynek tűnik, és bár a modern rabszolgaság szatirikusan el van túlozva, a filmnek ez a része működik a legjobban, miközben a háttérben hangtalanul kirajzolódik a modern Amerika csomó nyűgje is, az utcán sátrazó hajléktalanoktól kezdve a nemiséget gúzsba kötő őrült ideológiákon keresztül egészen odáig, hogy pár dollár nélkül még csak haza se lehet jutni.
A rendező a mindent felborító vad szerelmi történet felfestésével viszont már kevesebbet bíbelődött, csupán közhelyes paneleket rakosgatott egymásra.
A film formailag sem kiforrott, a valóság és a képzelet viszonyában semmiféle következetességet nem fedezhetünk fel. Besson egy bizonyítási vágytól fűtött pályakezdő lelkesedésével dobálja egymásra a vizuális ötleteit (emellett az asszociatív vágóképek már ismerősek a Lucy-ből, ahol sokkal több helyük is volt). Ez már bőven elég lenne ahhoz, hogy rossz filmnek kiáltsuk ki a legújabb munkáját, mégis erős a gyanúm, hogy ezt a hányavetiséget azért is engedte meg magnak, mert nem igazán érdekelte a konkrét cselekmény. Bessont sokkal jobban foglalkoztatta a June és John közötti románc szimbolikusabb, már-már mitikus rétege.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!