Luc Besson mintegy négyéves szünet után rendezett ismét filmet. A kényszerű kihagyás oka az volt, hogy Sand Van Roy francia-belga színésznő – a 2017-es Besson-film, a Valerian és az ezer bolygó városa egyik szereplője – 2018-ban nemi erőszakkal vádolta meg, és feljelentette a rendezőt. Besson mindvégig tagadta a vádat, és a francia legfelsőbb bíróságnak megfelelő szervezet tavaly felmentette. A forgatókönyvíró-rendező-producer tehát azután tért vissza a filmkészítéshez, miután lezárult az ügy, és vászonra vitte a kényszerpihenő alatt írt forgatókönyveinek egyikét.
A Dogman azzal kezdődik, hogy a rendőrség feltartóztat egy furgont, melyet egy kerekesszékhez kötött, sebesült, női ruhát viselő fiatalember vezet, és amelynek a hátulja tele van kutyákkal. – Nem bántanak, amíg ti sem bántotok engem – mondja róluk a rendőröknek, ám mert zavart elméjűnek tűnik, pszichiátert rendelnek ki hozzá. A cselekmény a fiatalember, Douglas Munrow és az Evelyn nevű hölgy párbeszédéből bontakozik ki, visszatekintésekben.
A néző megtudja: Dougnak szomorú, erőszakkal teli gyermekkora volt. Mind a bátyja, mind az apja bántalmazta – utóbbi például
egyszer egy kutyákkal teli kennelbe zárta, miután felfedezte, hogy enni ad az állatoknak, ahelyett, hogy hagyná éhezni őket, hogy kellően agresszívek legyenek az előttük álló viadalon.
A fiú a későbbiekben is szívén viseli a négylábúak sorsát: befogadja a kóbor állatokat, ugyanis szeretetet és ragaszkodást kap tőlük, amit a szűkebb és tágabb környezetében felbukkanó emberek részéről nem tapasztalhatott meg.
Kerekesszékhez kötött mozgássérültként például csaknem mindenhonnan elküldik, amikor munkát keres magának, így végül egy transzvesztita bárban kap állást: női ruhába bújva Edith Piaf- és Marlene Dietrich-számokat ad elő.
– Szeretek beöltözni. Az ember álcát ölt, ha nem tudja magáról, hogy kicsoda – árulja el a film egy pontján. (Erre reflektálva Besson hangsúlyozta: a fiatalember számára a női ruha csak egy a történet során használt, különféle álcák közül.)
