Luc Besson mintegy négyéves szünet után rendezett ismét filmet. A kényszerű kihagyás oka az volt, hogy Sand Van Roy francia-belga színésznő – a 2017-es Besson-film, a Valerian és az ezer bolygó városa egyik szereplője – 2018-ban nemi erőszakkal vádolta meg, és feljelentette a rendezőt. Besson mindvégig tagadta a vádat, és a francia legfelsőbb bíróságnak megfelelő szervezet tavaly felmentette. A forgatókönyvíró-rendező-producer tehát azután tért vissza a filmkészítéshez, miután lezárult az ügy, és vászonra vitte a kényszerpihenő alatt írt forgatókönyveinek egyikét.
A Dogman azzal kezdődik, hogy a rendőrség feltartóztat egy furgont, melyet egy kerekesszékhez kötött, sebesült, női ruhát viselő fiatalember vezet, és amelynek a hátulja tele van kutyákkal. – Nem bántanak, amíg ti sem bántotok engem – mondja róluk a rendőröknek, ám mert zavart elméjűnek tűnik, pszichiátert rendelnek ki hozzá. A cselekmény a fiatalember, Douglas Munrow és az Evelyn nevű hölgy párbeszédéből bontakozik ki, visszatekintésekben.
A néző megtudja: Dougnak szomorú, erőszakkal teli gyermekkora volt. Mind a bátyja, mind az apja bántalmazta – utóbbi például
egyszer egy kutyákkal teli kennelbe zárta, miután felfedezte, hogy enni ad az állatoknak, ahelyett, hogy hagyná éhezni őket, hogy kellően agresszívek legyenek az előttük álló viadalon.
A fiú a későbbiekben is szívén viseli a négylábúak sorsát: befogadja a kóbor állatokat, ugyanis szeretetet és ragaszkodást kap tőlük, amit a szűkebb és tágabb környezetében felbukkanó emberek részéről nem tapasztalhatott meg.
Kerekesszékhez kötött mozgássérültként például csaknem mindenhonnan elküldik, amikor munkát keres magának, így végül egy transzvesztita bárban kap állást: női ruhába bújva Edith Piaf- és Marlene Dietrich-számokat ad elő.
– Szeretek beöltözni. Az ember álcát ölt, ha nem tudja magáról, hogy kicsoda – árulja el a film egy pontján. (Erre reflektálva Besson hangsúlyozta: a fiatalember számára a női ruha csak egy a történet során használt, különféle álcák közül.)
Persze nem csak a fellépések töltik ki a napjait: mivel felfedezte, hogy a kutyák értik őt, és engedelmeskednek neki, arra használja őket, hogy közreműködésükkel kifossza a környékbeli gazdagok házait, másfelől arra, hogy bosszút álljon az ellenségein.
A recenziók többsége Luc Besson bosszúfantáziájaként jellemzi a filmet, középpontjában egy perifériára szorult, ám a számkivetettek közösségében magára találó, ezek után főnixként feltámadó figurával.
E minőségében olyan, mintha egy papírmozis előzmények nélküli képregényfilm lenne, egy szuperhős eredettörténetével, amely egyes szerzők szerint a Joker, valamint A bárányok hallgatnak nyilvánvaló hatását mutatja, mások a Hibátlanokat, valamint az 1971-ben készült (és 2003-ban újraforgatott) Willardot említik.
Ami pedig magát a végeredményt illeti: az Euronews szerzője szerint Luc Besson filmje inkább csak ugat, és ritkán harap. A Cineuropa ugyanakkor csavaros, vicces, őrült filmként, továbbá sötét megváltástörténetként jellemzi az alkotást, számos gondosan koreografált, olykor humortól sem mentes kutyás akciójelenettel.
Ám hogy valójában milyen Luc Besson visszatérő filmje? Erről mindenkinek magának kell meggyőződnie. Az alkotás Dogman – A kutyák ura címmel október 19-től látható a hazai mozik műsorán.
