Életminőség, versenyképesség és a XXI. század

Egy svéd és két amerikai tudós kapta az idei orvosi Nobel-díjat az „idegrendszeri jeltovábbítással” kapcsolatos felfedezéseikért. „A három kutató, Arvid Carlsson, illetve Paul Greengard és Eric Kandel együttes munkássága elősegítette a normális agyműködésnek, az idegi és elmebetegségek keletkezésének jobb megértését, és a Parkinson-kór elleni hatékony gyógyszer kifejlesztéséhez vezetett.” – így szól a hivatalos indoklás.Nem véletlen, hogy agykutatók kaptak Nobel-díjat. Az agykutatás évtizede tudományos program, amelyet az amerikai kongresszus indított el, és most fejeződik be. A díjazottak tudományos eredményei olyan betegségek gyógyításában nyújtanak segítséget, jelentenek döntő előrehaladást, amelyek a korunk társadalmának legfontosabb dolgát, az ember életminőségét befolyásolják.A XX. század az az évszázad, amelyet elsősorban a fizika és a kémia formált. E tudományterületek fantasztikus eredményei más tudományokban is robbanásszerű, exponenciális fejlődést eredményeztek. Az élettudományok, így az orvostudomány, az agrártudományok és a biológia – éppen az előző két tudományterület nyújtotta módszertani lehetőségeket felhasználva – a második évezred végére soha nem látott méretekben fejlődtek. A nyugati országok bámulatos gyorsasággal állították ezeket az eredményeket az egészségügyi ellátás, a népegészségügy, a gyógyítás szolgálatába – befolyásolva a táplálkozási szokásokat, az életvezetési stílust, megváltoztatva ezzel a lakosság elhalálozási és megbetegedési jellemzőit.Napjainkat nemcsak az anyagi javak és az energia úgyszólván korlátlan előállítása és fogyasztása jellemzi annak minden hasznával és kárával együtt, hanem – az orvostudomány és a szociális körülmények javulásának eredményeként – az is, hogy az elmúlt száz év során Európában az átlagos életkor 38 évről 75 évre emelkedett. De jelentős javulás állt be az életminőségben is. Az országok demográfiai struktúrájának változása teljesen megváltoztatta Európa szavazópolgárainak korösszetételét, ez pedig a parlamenti demokráciákban pozitívan befolyásolta a pártok és kormányok szociális érzékenységét. A fejlett országokban először a szociális háló létrehozását kényszerítette ki, majd kiszélesítette annak nagyságát. A tudományok fejlődése tehát politika- és társadalomátalakító hatású volt.Az emberi élet minőségét a legsúlyosabban a betegség rontja meg. Társadalmi méretekben azonban ezt – legalábbis részben – megelőzi az, hogy a még egészséges populáció életminőség-romlása tömegesen vezet betegséghez. Ebben fontos szerepet játszik a helytelen (egészségtelen) táplálkozás.Az állampolgár életminőségét a társadalmi, gazdasági és szociális tényezőkön kívül a fizikális és mentális egészségi állapota is befolyásolja.A gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás színvonala a korszerű orvostudomány legújabb és honosított eredményein alapul, és általában az ország gazdasági teljesítőképességével van szoros összefüggésben. A környezeti és genetikai hatások mellett az egészséget befolyásoló tényezők közül kiemelt és fontos szerepet játszik ebben az életmód is. Ez azt is jelenti, hogy az állampolgárok maguk tehetik a legtöbbet egészségük megőrzése ügyében. Ezért fontos a lakosság egészségügyi ismereteinek a bővítése, valamint az egészséges életmódra való nevelése is, ami szerepet játszik az életminőség javításában.Magyarország egészségügyi helyzete és a lakosság egészségi állapota rosszabb, mint ami az ország egyre javuló gazdasági helyzetéből következne. Különösen aggasztó a várható alacsony átlagéletkor, a középkorú férfiak magas halandósága és a halálozási okok között a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatok, a légző- és az emésztőrendszer betegségeinek rendkívül magas aránya. A halálozási adatok egybevágnak a rendkívül rossz megbetegedési adatokkal, amelyek viszont a lakosság drámaian megromlott életminőségének következményei.Társadalmi szinten az életminőséget, azon belül is az egészségi állapotot az előbb említett tényezők mellett a különböző életkorokra jellemző jellegzetes egészségügyi problémák is befolyásolják. A fiatalabb korosztály esetében a szenvedélybetegek egyre növekvő száma jelent súlyos gondot. Az időskorban előforduló krónikus neuropszichiátriai betegségek, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, a dementia, a skizofrénia, a szorongásos betegségek, amelyek az életkor meghosszabbodásával egyre gyakoribbá válnak, az életminőséget jelentősen és maradandóan befolyásolják, terápiájuk ugyanakkor csak részben megoldott. A fejlett országokban – éppen az egyre növekvő átlagéletkor miatt – e betegségek előfordulása egyre nagyobb.A három Nobel-díjas munkássága éppen ezekhez a megbetegedésekhez kapcsolódik, ezek gyógyításában jelent előrelépést.Magyarországon az élveszületések drámaian csökkenő mértéke a társadalom elöregedéséhez vezethet. A becslések szerint 20 év múlva a 65 éven felüliek aránya eléri a 18,5 százalékot, ami a mostani arány több mint kétszerese. Az időskorúak arányának növekedése együtt jár számos krónikus betegség, többek között a degeneratív idegrendszeri és mozgásszervi betegségek számának növekedésével is. A demográfiai krízis több európai országot (például Olaszország, Németország) és Japánt is érinteni fogja az elkövetkezendő évtizedekben. Az öregedés problémája társadalmi szinten jelentkezik majd gazdasági, szociális és egészségügyi hatásaival együtt. Ezek speciális gondokkal fogják szembeállítani a magyar egészségügyet a diagnosztika, terápia és az ápolás szintjén, a kormányzatokat pedig a szociális ellátás vonatkozásában. Ezért is fontos nagyobb összeget fordítani az életminőséget szolgáló tudományterületekre a biológiától a szociológiáig.Életminőséget befolyásoló körülményeink kutatására még mindig keveset költünk. Az egészségügyre szánt pénz is kevés. Hogy mégis van biztató jel, arra azok a nemzeti kutatási és fejlesztési programok utalnak, amelyek szinte mindegyike közvetlenül érinti az életminőséget: 1. Az életminőség javítása 2. Kommunikációs és információs technológiák 3. Környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások 4. Agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások 5. A nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása.Az Európai Unió 5-ös keretprogramjára a 10 milliós Magyarországról 692 pályázatot nyújtottak be magyar kutatók, ebből 127 pályázatot pozitívan bíráltak el, és jelentős támogatást kapnak. Élettudományok területéről hazánkból 154 pályázatot adtak be, ebből 23 kapott támogatást. A magyarok tehát sikeresen pályáztak. A 45 millió lakosú Lengyelország 855 benyújtott pályázatból 167 kapott támogatást.A tudomány eredményeit, amelyeket a természetről, az emberről, a társadalomról szereztek a tudósok, nap mint nap felhasználjuk életünk megkönnyítésére. A XXI. század Európájában a tudomány a társadalmat formáló erő. Csak a tudást igénylő, a tudományok iránt fogékony, az innovációra is érzékeny és a szellemi tőkét a XXI. század kihívásainak megfelelően figyelembe vevő társadalom lesz versenyképes.Európa természetszerűleg nem akar lemaradni a világméretű gazdasági versenyben. Amerikával, illetve a Távol-Kelettel (Japán, Kína) szemben szüksége van arra, hogy hatékonyabban használja fel saját szellemi tőkéjét. Olyan kort élünk, amikor a hihetetlen mennyiségű adat, az információk tárolása és gyors, szinte mindenki számára való hozzáférhetősége, előhívhatósága forradalmat jelentett. Az információs forradalom eredménye, hogy a nagy németalföldi humanista, Erasmus gondolata valóra válhatott: Európa és a világ alkotó értelmisége, tudósai az elektronikus világhálón, e-mail segítségével állandó kapcsolatban lehetnek egymással, kicserélhetik gondolataikat.A tudomány eredményeit, a felfedezéseket szinte azonnal felhasználják. Az innovációs lánc – a felfedezéstől az áruvá válás eddigi évtizedes rögös útja – hihetetlen mértékben lerövidült.Az országok rangsorát legújabban már a világ kutatásában és a műszaki fejlesztésében való részesedés alapján is meghatározzák. A fejlett országokban ezért a kutatás és fejlesztés, a K+F a legfontosabb stratégiai ágazat. Ez azt is jelenti, hogy a XXI. században egy-egy nemzet helyét és szerepét a globalizálódott világban nem az ország nagysága és nem is katonai ereje dönti el, hanem az, hogy milyen mértékben használja az információt és a tudást társadalmi és gazdasági tőkeként.