„Ezen a földön születtem”

Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon (a mai Szlovákia területén), az Esterházyak galántai ágának családjában. Élete első időszakának meghatározó élménye volt a lengyel édesanyától kapott mély istenhit, valamint a vegyes lakosságú szülőhely, ahol a magyarsággal együtt élő szlovákok nyelvét már gyermekkorában megtanulta. 1924-ben vette feleségül Serényi Lívia grófnőt: házasságukból két gyermekük született, János és Alice. Középiskoláit Budapesten végezte, majd birtokaira vonult vissza gazdálkodni. A trianoni döntés után, 1919-ben végrehajtott csehszlovák földreform és az ebben kiszabott súlyos adóterhek következtében az Esterházy-család sok más arisztokrata- és birtokoscsaláddal együtt egzisztenciálisan is bizonytalan helyzetbe került. Esterházy nem költözött a család trianoni Magyarország területén maradt birtokaira, hanem a kisebbségi léthelyzetet választotta az idegen országban. Az önvédelem lehetőségeit keresve került kapcsolatba a magyar kisebbség szerveződő politikai pártjainak vezetőivel.Fiatalon, 1932. december 14-én lett az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) vezetője. 1932-től a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották.Az 1935-ös parlamenti választásokon Kassán képviselői mandátumot szerzett a prágai nemzetgyűlésbe, ahol ellenzéki politikusként a magyar kisebbség érdekeinek következetes védelmezője és a fennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetetlen bírálója volt. 1936-ban, a két magyar párt (az OKP és a Magyar Nemzeti Párt) egyesülésekor az Egyesült Magyar Párt (EMP) ügyvezető elnökévé választották. Benes elnök Esterházy pártja számára kormányzati szerepet, neki magának pedig tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel kormányában, ő azonban ezt csak akkor fogadta volna el, ha előbb a kormány érdemi változtatásokat hoz a kisebbségekkel szembeni politikájában.Az első bécsi döntés után, Kassa képviselőjeként, a város átadásakor bejelentette, hogy az új határ túloldalán, Szlovákiában marad, a mintegy 65-70 ezer magyarral vállalva sorsközösséget. Beszédének első mondataiban nyilvánosan kérte Horthy kormányzótól, hogy tartsák tiszteletben a Magyarországhoz került szlovákok jogait. A Tiso-féle szlovák állam diktatórikus politikai körülményei között nagy kitartással szervezte meg a magyar néptöredék saját hagyományaira épülő politikai és kulturális életét. A nagyrészt szórványban élő szlovákiai magyarság megmaradásának érdekében kidolgozta az osztályon, felekezeten és fajon felüli nemzeti összefogás, a „magyar család” és az összefogást megvalósító „magyar házak” építésének programját.A második világháború kirobbanásakor részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében, és követőit a lelkiismeret intő szavának betartására szólította fel. Egyetlen magyar képviselőként az önállóvá lett Szlovákia parlamentjében (de magánemberként is) védelmébe vette az üldözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat, cseheket és zsidókat. Következetes hirdetője maradt a magyar–szlovák egymásrautaltságnak és sorsközösségnek. Máig kellően nem méltatott érdeme, hogy ezeket a kérdéseket el tudta választani az aktuálpolitika mindennapi hordalékától, és hosszú távra érvényes, követendő programot tudott mind a magyar, mind a szlovák társadalom elé tárni.Sohasem vált a náci ideológia kiszolgálójává. 1942. május 12-én egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Magyarország 1944-es hitleri megszállása ellen memorandummal tiltakozott, amelyet Svájc pozsonyi követségén keresztül juttatott el a szövetséges nagyhatalmakhoz. 1944 karácsonyán letartóztatták, és halálosan megfenyegették éles bírálatai miatt, illetve mivel nem volt hajlandó pártját úgy átszervezni, ahogy a hatalom kívánta. A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadászatot indított ellene. Bujkálva vészelte át a háború utolsó időszakát, és bár elmenekülhetett volna, mégis Pozsonyban maradt. Mint mondta: „Ezen a földön születtem, szívem, lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek fogom átélni a rossz napokat is. Mert ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét.”A háború befejezése után szlovákiai magyar értelmiségiekkel együtt memorandumot készített, amelyben a csehszlovák hatóságok védelmét kérte az üldözött magyar lakosság számára, a kibontakozóban lévő kollektív jogfosztás ellen. A memorandum átadása érdekében Esterházy kihallgatást kért Gustáv Husak belügyi megbízottól, aki letartóztatta, s átadta az NKVD-nek. A szovjet belügyi szervek tíz pozsonyi magyarral együtt 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, ahol koholt vádak alapján tíz év javító munkatáborra ítélték. A gulág poklát megjáró Esterházy János a sarkkörön túl végzetes tüdőbetegséget kapott, egészségi állapota válságosra fordult.Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-án – távollétében – a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélte a Szlovák Nemzeti Bíróság. Édesanyjának és gyermekeinek sikerült Nyugatra menekülniük.A csehszlovák hatóságok kiadatási kérelmet nyújtottak be a Szovjetuniónak, hogy végrehajthassák rajta az ítéletet. A szovjetek a súlyos beteg Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki a csehszlovák szerveknek. Hazatérte után az akkor még Szlovákiában élő húga és pozsonyi ügyvéd ismerőse kegyelmi kérvényt adott be a csehszlovák államelnöknek, Klement Gottwaldnak, aki a halálos ítéletet életfogytiglanira változtatta. Az ötvenes évek közepén állapota rohamosan rosszabbodott. Kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén halhasson meg, ezt azonban megtagadták. A morvaországi, mirovi börtönkórházban halt meg 1957. március 8-án, 56 éves korában, 12 évnyi rabságban eltöltött szenvedés után.Földi maradványai máig jeltelen, ismeretlen sírban nyugszanak, mivel hamvait sem adták ki hozzátartozóinak. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor (Göncz Árpád köztársasági elnök személyes közbenjárására), Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják számon.Születésének centenáriumán nem csak jámbor óhaj tehát, ha kimondjuk, eljött az ideje, hogy Esterházy János végre bekerüljön oda, ahová életművével, áldozatvállalásával mindig is tartozott: nemzetünk nagyjai közé. Bízunk benne, hogy az évforduló alkalmából az erre illetékesek megtalálják a módját annak is, hogy Esterházy elfoglalhassa helyét a Világ Igazainak sorában, s posztumusz részesülhessen a Jad Vasem kitüntetésében is. Ehhez azonban szükség van a nevét máig méltatlanul bemocskoló jogi-politikai rehabilitálásra.Emberként és politikusként következetes képviselője volt a nemzeti kisebbségek jogegyenlőségének, a közép-európai népek közötti szolidaritásnak, a magyar–szlovák megbékélésnek és a magyar–magyar összefogásnak. Ez utóbbira személyes példát szolgáltatott, amikor a szlovák állam fennállása idején együttműködött a sajátjaitól gyökeresen eltérő eszméket valló baloldali gondolkodókkal, azokkal is, akik korábban kérlelhetetlen ellenségei voltak, ám utólag mindannyian a legmélyebb elismerés hangján szóltak róla írásaikban. Emberi magatartása és eszméi ezért mind a mai napig követendő példát jelenthetnek kisebbségi és többségi magyarnak, valamint nem magyarnak egyaránt.Esterházy János ugyan a XX. században élt, de egyik utolsó írásának szavai jó útravalót jelentenek számunkra a XXI. században is: „Mi, magyarok érezzük magunkban az élet szent, parancsoló szavát, amely múltunkhoz mindig hű és egyenes kiállást parancsol. Érezzük és tudjuk, hogy megvan bennünk mindama feltétel, mellyel az örök magyar élet méltó hordozóivá leszünk az elkövetkező századokra is. Adja a Teremtő, hogy minden magyar lelkében eltiporhatatlanul és eladhatatlanul éljen az örök magyar erő, amely történelmi időkben történelmet van hivatva alkotni, a magunk helyes, megalkuvást nem ismerő hitének igazolására és utódaink boldogabb magyar jövőjének biztosítására.”Március 11-én 11 órakor a Rákóczi Szövetség rendezésében, a Parlament Kongresszusi termében ünnepségen emlékeznek meg Esterházy Jánosról, 15.30-kor a Szép utcában megkoszorúzzák a mártír-politikus emléktábláját.