Hasznos hülyék

„Ami engem illet, én elvben kommunista vagyok, hivatásom szerint színműíró, de rang szerint földesúr, éspedig birtokától távol levő földesúr, lévén a birtokom Írországban.” Ezt a nehezen felülmúlható marhaságot, sok egyébbel együtt G. B. Shaw írja Politikai ábécé című könyvében. Szó esik még (sokszor) az ultrademokratikus Szovjetunióról, a zseniális, humánus, sőt hősies Leninről és Sztálinról, valamint egy érdekes jelenetről: az író 1931-ben meglátogatott egy orosz fogolytábort, ahol fiatalkorúak raboskodtak, és elmondta nekik, hogy most híres és gazdag, de ifjabb éveiben egyszer őt is majdnem elfogta a rendőrség. Gyötrelmes pillanatokat élhettek át a gulág áldozatai (döntő többségük nyilvánvalóan ártatlan volt), hogy amúgy is borzalmas mindennapjaikat még ezzel a naiv külföldi hülyével is súlyosbítják.A fentiek alapján és mai megfogalmazás szerint G. B. Shaw társutas volt. Nem egyedül, hírneves kortársainak tömege állt ki minden lehetséges fórumon a Szovjetunió mellett, dicsérve, magasztalva és védelmezve a leggyilkosabb államrezont, amely az emberiség történelme során létrejött. Stephen Koch kitűnő könyve (Kettős szerepben – Az értelmiség elcsábítása) részletesen leírja azt a folyamatot, ahogyan a Kreml sorra megszédítette a társadalmi egzotikumra amúgy is fogékony nyugat-európai és amerikai értelmiség kiemelkedő alakjait. Ernest Hemingway, Louis Aragon, André Gide, John Dos Passos és Sinclair Lewis egyaránt belekerültek Sztálin uszályába. A Kreml befektetése csekély volt, a haszon óriási: a nyugati társadalmak ünnepelt művészei folyamatosan sugározták a Szovjetunió és a „nagy szovjet kísérlet” érdemeit. A KGB által pénzelt újságok, röplapok habozás nélkül fasisztának nyilvánítottak mindenkit, aki egy-egy szegényes kérdést fel mert tenni a Szovjetunióban meggyilkolt vagy elhurcolt milliók sorsát illetően. A gombamód szaporodó különféle bizottságok és társadalmi szervezetek hűségesen szolgálták Sztálin politikáját, külföldre küldött emberei tömegtüntetések és demonstrációk szervezésével alakították a közhangulatot úgy, hogy az megfeleljen a szovjet politika aktuális fordulatainak. Egy a sok közül, a Hollywoodi Náciellenes Liga, soraiban színészekkel, írókkal, a komolyság látszatával sem törődve változtatta meg nevét (Hollywoodi Liga a Demokratikus Cselekvésért) a Molotov–Ribbentropp-paktum megkötése után, hevesen védelmezve azt, amit addig támadniuk kellett. Hasznos hülyék voltak – ahogy Lenin nevezte nyugati rajongóit.A jelenség annyiból fontos a mi számunkra, mert utórezgései a mai napig érezhetők. Még élnek a hasznos hülyék és utódjaik, még mindig próbálják magyarázni a magyarázhatatlant, Rubik-kockaként forgatva érveiket, hogy abból a szörnyű szovjet valóságot a legkedvezőbben megjelenítő együttállás alakuljon ki. (Nálunk, Magyarországon is. Krausz Tamás történész szerint „a gulág az az eszköz volt, amellyel az állam egyre növekvő számú kényszermunkásból a többletterméket kisajtolta”. Csak így. A gulág mint termelésmaximalizáló intézmény.) A hasznos hülyék hatása még ma is számottevő. Ráncos náci háborús bűnösöket üldöznek keresztül a földgolyón, miközben Fidel Castrót államférfit megillető külsőségekkel fogadják. Sztálin befektetése minden további ráfordítás nélkül ebben a pillanatban is termeli a profitot. Most is, amikor ön ezt a sort olvassa. Mindig gondoljon erre: akkor is, ha a negyvenek Lionel Jospinhoz írott levelét tanulmányozza, és akkor is, ha a templomok feldúlóit ugyanaz a kör megélhetési bűnözőknek nevezi. Keresse meg a közös nevezőt.