Zámolyi bűn, strasbourgi bűnhődés

Mára szinte valamennyi Strasbourgban politikai menedékjogot kérő zámolyi roma kedvező választ kapott az illetékes francia hatóságtól, a népes cigánycsalád ügyét Magyarország lejáratására felhasználó politikai erők „jóvoltából”, mégsem csitul a belpolitikai vihar. Krasznai József, a zámolyi família feje – vagyis vajdája –, a legnagyobb ellenzéki pártot is kínos helyzetbe hozta. Azt állította egy interjúban, hogy korábban Tabajdi Csaba és Herczog Edit országgyűlési képviselők pénzt ígértek a cigányoknak hazatérésükért.Immár a tekintélyes cigányvezetők sem vitatják: a népes Krasznai család az 1999. augusztus végi lincselés miatt nem maradhatott Zámolyon. A csákvári fiatalember meggyilkolása – a környékbeli lakosságban ekkor tudatosult, hogy ez a közösség ölni is képes – lehetetlenné tette a Krasznai család Zámolyban maradását. Annak ellenére, hogy a faluban már épültek az új otthonok, nem volt, aki beköltözzék, hiszen valóban jogosan félhettek a bosszútól, de legalábbis a bűnüldöző hatóságok a gyilkossági ügyben folytatott eljárásától.Krasznai József cseppet sem zavartatja magát a tényektől, a következőképpen adja elő a zámolyi gyilkosság körülményeit a strasbourgi romák francia és angol nyelvű internetes honlapján: „1999. augusztus 28-án 23 óra 30 perckor három, baseballütőkkel és boxerekkel felfegyverkezett fiatalember (a fegyvereket lefoglalta a rendőrség) jelent meg a lakóhelyükön, és erőteljes üvöltésekkel támasztották alá, hogy meg akarják mutatni, mennyire fontos, hogy a romákat Zámoly község elhagyására bírják. A verekedés közben az egyik fiatalember megsebesült. A kórházban belehalt sérüléseibe.”Hell István, a Roma Polgárjogi Alapítvány tényfeltáró bizottságának egykori igazgatója az Élet és Irodalomban tavaly decemberben megjelent riportjában némiképp másként beszéli el a gyilkosság történetét.„A »gyilkos romák« állandó jelzős szerkezet akkor ragadt a zámolyiakra, amikor – 1999 augusztusában – egy éjszaka három csákvári fiatal »látogatta meg« őket, hogy egy társuk korábbi sérelmét megbosszulják. (...) A három csákvári közül kettő kempózott – egy keleti, eszközös küzdősportot űzött –, és rendezőként működött közre a szomszéd falu diszkóiban. A pánikba esett romák és a baseballütővel, boxerrel hadonászó csákváriak között verekedés támadt, aminek következtében Cs. Ferenc olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházba szállítás után meghalt.”A „pogromok éve” Azt, hogy valójában mi is történt a zámolyi cigánytelepen, Krasznai Ibolya, aki szemtanúja volt az eseményeknek, nem sokkal a tragédia után a következőképpen mesélte el egy neve titokban tartását kérő, a bírósági eljárásban tanúként szereplő személynek: „Augusztus 28-án este, úgy éjfél tájban megjelent Cs. Ferenc és két társa a zámolyi roma közösség lakókörzetében. Krasznai Krisztiánt (a gyilkossági bűnügyben elsőrendű vádlott – a szerk.) keresték, akivel elszámolási (...) gondjaik voltak, illetve a megállapodásuk úgy szólt, hogy ezen az éjszakán rendezi Krasznai Krisztián Cs. Ferencék felé az adósságát, tartozását.”„(...) ezek a fiatalok, Krasznai Krisztián és Cs. Ferenc már korábbról is ismerték egymást, diszkókapcsolatban voltak, itt a diszkóban dívó üzleti kapcsolatba kerültek (mint később kiderült, droggal kapcsolatos elszámolási vitáról volt szó – Magyar Nemzet, 2001. március 31.), és ennek rendezése történt volna meg, aminek a vége sajnos egy haláleset lett, Cs. Ferenc halála.”„Krasznai Krisztiánék elutasító magatartása hatására a telket Cs. Ferencék elhagyták, szóváltásba keveredtek, mire a roma telepen tartózkodók – zömében nők és gyerekek – illetve a kisszámú (...) hadra fogható férfihad megpróbálta elkergetni Cs. Ferencéket. Ehhez minden eszközt igénybe vettek, ami a kezük ügyébe akadt, így köveket, botokat, csákánynyeleket, egyebeket. A telepen tartózkodott Góman László is (időközben Strasbourgban menedékstátust kapott – a szerk.), aki szinte állandó jelleggel ittas állapotban volt, legalábbis Ibolya elmondása szerint, és a telek előtt álló Trabant személygépkocsi felé futott, illetve futottak.”„Krasznai Ibolya elmondása szerint Góman László volt az, idősebb Góman László, aki utolérte a Trabantot és megpróbálta kirángatni a Trabantba éppen beszálló, de már mozgásban lévő Trabantba beszálló Cs. Ferencet. Elkapta hátulról és rángatta kifelé. Közben odaértek Krasznai Krisztiánék baseballütővel és más fadarabokkal, és elkezdték ütni-vágni Cs.-t, ahol érték. Hogy ebben hányan vettek részt, ez az Ibolya elmondásából nem derült ki, bár rákérdeztem, hogy kik voltak konkrétan, akik ebben (...) részt vettek. Ibolya csak az idősebb Góman Lászlót és Krasznai Krisztiánt jelölte meg. (...) A maga saját személyét kivonta a témából, mivel ő szívbeteg, és állítólag este lefekvés előtt gyógyszert szedett be, amitől meglehetősen kába volt, úgyhogy ő (...) csak tétlen szemlélője volt az eseményeknek.”A csákvári fiatalember halála másnapján, 1999. augusztus 30-án Hell István mint az RPA tényfeltáró bizottságának vizsgálatot lefolytató képviselője a Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, hogy „a rendelkezésükre álló adatok alapján úgy látja, kollektív és jogos önvédelemről van szó. Információik szerint a három fiatalember egy korábbi nézeteltérés miatt felfegyverkezve támadt a roma családokra. Az alapítvány szerint a per a védekezés arányosságáról folyhat.”Ekkorra már Daróczi Magdolna – információnk szerint külső ráhatásra – magára vállalta a gyilkosságot. A fővárosból a gyilkosság napján Zámolyra vendégségbe érkező, és az adósságrendezéshez szükséges drogot leszállító fiatal nő – Krasznai Krisztián védelmében – úgymond „szerelemből tett” hamis vallomása alapján a rendőrség Cs. Ferenc halálának másnapján előzetes letartóztatásba helyezte.Jogos önvédelem?Osztojkán Béla, az Országos Cigány Önkormányzat alelnöke egy, a Roma Polgárjogi Alapítványnak megküldött faxában a Magyar Hírlapban megjelent Hell-nyilatkozat után 1999. szeptember elején kifogásolta is Hell István tényfeltáró jogvédő állítását, miszerint „kollektív és jogos önvédelem” történt, ezt a megállapítást az alelnök „elhamarkodottnak” tartotta.„Konkrét ismeretek nélkül kijelenteni ezt így nem lehet” – áll a figyelmezetésnek szánt levélben. „A zámolyi romák védekezésképpen előadott története még érthető és nagyjából még logikus is. Aki azonban ezt készpénzként elfogadja s így is továbbítja, nemcsak önmagát csapja be, de félrevezetheti az egyébként igen érdeklődő és igen előítéletes és csaknem bősz közvéleményt, amely egyébként (a rendőrséggel együtt) egyetlen szavát sem hiszi el a zámolyiaknak. De veszélyes azért is, mert mi van, ha nem jogos övédelemről van szó? Mi van, ha nem a beismerő vallomást tevő asszony követte el a cselekményt? Mi van, ha vallomásával – személyes okból – takarni akarja a csákváriakkal egyébként más ügy kapcsán konfliktusba keveredő valódi tettest, akinek személyéről gyakorlatilag már mindenki tud – és szerintem ti is? És mi van, ha ezt már a rendőrség is tudja? A rettegés pszichózisa alatt elkövetett önvédelmi cselekedetek nem ismeret-lenek a világban. De nem ismeretlenek az ilyen esetek kapcsán kitalált trükkök sem. (...) Javaslom: körültekintőbben járj, járjatok el, mielőtt a fentiekhez hasonlatos kijelentéseket megteszitek, mert ma még egyáltalán nem bizonyított a „jogos önvédelem”, s ha per lesz – márpedig lesz –, a védekezés arányosságának figyelembevételekor majd látható lesz, ki sérült, ki nem”– áll a levélben.A lincselő zámolyiak – a nyomozati eredmények alapján – nem sérültek.Szó sem volt tehát verekedésről. „Pánikból elkövetett” lincselésről annál inkább.A Roma Polgárjogi Alapítvány tényfeltáró csoportját hidegen hagyták Osztojkán intő szavai. Olyannyira, hogy az 1999. szeptember 17-én 1999 – A pogromok éve címmel Horváth Aladár és Hell István által tartott sajtótájékoztatón éles kritikával illették a hazai sajtót, kifogásolván, hogy a zámolyi tragikus eseményt nem úgy tárták a nyilvánosság elé, ahogy egy pogromszerű támadás torkollott tragédiába.Cigányüldözés?Tény, hogy a zámolyi Krasznai famíliához tartozó családok nagy része eredetileg önkényes lakásfoglalóként jelent meg a faluhoz tartozó Belmajorban.Egyedül Krasznai József szüleinek volt saját háza, amelyet még a nyolcvanas években vásároltak. A zámolyiak ügyét jól ismerő Hell István e tényt így fogalmazza meg ÉS-beli riportjában: „Krasznaiék lányai, fiai, menyei, vejei – a zámolyi gádzsók szerint »önkényesen« – elfoglaltak négy rossz lakást a volt cselédházakból, amelyek addig üresen álltak”A „zámolyi gádzsók” véleménye egyébiránt egybecseng a földhivatali tulajdoni lapokon a tulajdonviszonyra vonatkozó száraz tényekkel. Az is ismert: a bíróság is a tulajdonviszonyokra vonatkozó makacs tények miatt utasította el első fokon a zámolyi romacsaládok kártérítési igényét az idén tavasszal.Azt, hogy mennyire rasszisták, kirekesztők és előítélesek a zámolyi „gádzsók”, jelzi, hogy a falu korabeli vezetése legalizálta az igen szegény roma családok házfoglalását azzal, hogy fizethetik az áramot, sőt állandó zámolyi lakosokká fogadta az „önkényeseket”, amire bizonyíték lehet egyebek mellett az is, hogy a polgármesteri hivatal még akkor is fizetett szociális segélyeket a strasbourgi zámolyi romáknak, amikor ők „felhívást” tettek közzé, amelyben „cigányellenes rasszizmusra, újnáci pogromokra, gyilkossági kísérletekre és erőfitogtatásokra, illetve az iskolai és munkahelyi megkülönböztetésre” hívják fel a figyelmet, sőt leszögezik: „kiutazásuk semmiféle összefüggésbe nem hozható gazdasági kérdésekkel” (idézet Hell Istvánnak az Élet és Irodalomban megjelent riportjából – a szerk.). Ezek szerint a romák hangsúlyozottan nem a jobb élet reményében – hanem kifejezetten a „történelmi tettért” a menedékstátusért, vagyis az ország megbélyegzéséért – utaztak Strasbourgba.A zámolyiakat támogató szponzorok vélhetőleg kifejezetten e történelmi tettet finanszírozták, hiszen nehezen magyarázható, hogy az egyébként tiszteletre méltó módon jóban-rosszban összetartó család – és annak az óceán két partja közt röpködő vajdája, Krasznai József – elmulasztotta egy kis anyagi segítséggel megtámogatni Lakatos Melinda hátrahagyott szüleit, akiknek házát nem a cigányellenes rasszizmus vette el, hanem egy bíróság ítélet miatti törvényes végrehajtás. Az idős, szerencsétlen cigány embereknek nyolc év alatt nem sikerült kifizetniük a házuk árát az eladónak, ezért árverezték el azt a fejük fölül. Az ő kilátástalan helyzetük miatt nem kongatott vészharangot egy emberjogi szervezet sem széles e hazában.A zámolyi romák támogatására alakult strasbourgi szolidaritási bizottság konferenciát tart szombaton Budapesten, ahol európai kisebbségvédelmi bizottság létrehozását szorgalmazó felhívást kíván közzétenni. A Romaellenes diszkrimináció Magyarországon és Európában című konferencián jelen lesznek a zámolyiakat támogató bizottság tagjai és Krasznai József, a kivándorolt cigányok szószólója. Ugyanakkor részt vesznek a találkozón a magyar kormány illetékesei, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok parlamenti biztosa, országgyűlési képviselők, a diplomáciai testület tagjai, a francia miniszterelnökhöz írt köszönőlevél aláírói és az állásfoglalást elutasító Professzorok Batthyány Körének tagjai is. (T. Zs.)