Kelet-Timor tipikus gyarmati történelmet tudhat magáénak. A XVI. században fedezte fel magának Európa, és ezután négyszáz évig a portugálok uralták. A térségben elsősorban a hollandok és a portugálok játszottak nagy szerepet. A németalföldiek vallási szempontból sokkal liberálisabb politikát folytattak, mint a portugálok, így a mohamedán kötődésű Indonéziában nem kívánták a kereszténységet terjeszteni. A jóval erősebb vallási lelkülettel megáldott luzitánok ezzel ellentétben kicsi gyarmatukon, Kelet-Timoron elterjesztették a szeretet vallását, jelenleg is a katolikusok vannak túlnyomó többségben a „fél-szigeten”.
Amikor 1974-ben Portugália szakított a Salazar–Caetano-diktatúrával, megkezdődtek a tárgyalások a független, keresztény Kelet-Timor létrehozásáról. Az ENSZ üdvözölte a folyamatot, Indonézia azonban szemet vetett a Timori-tenger kőolaj- és földgázkészleteire, és egy évvel később annektálta a területet. A függetlenségi harc ekkor kezdődött. Ebben a főszerepet a Xanana Gusmao vezette FRETILIN (Kelet-Timor Függetlenségének Forradalmi Frontja) játszotta. Az indonéz megszállás évei alatt a a függetlenségi harcban és az indonéz hatóságok megtorló akciói miatt legalább 200 ezer kelet-timori vesztette életét. A világ szinte elfeledkezett a parányi földdarabról, s bár a nemzetközi közösség (Ausztráliát leszámítva) nem ismerte el az indonéz fennhatóságot, semmit sem tett a vérontás megfékezésére. Az 1996-os Nobel-békedíj odaítélése Carlos Ximenes Belo püspöknek és José Ramos Horta függetlenségi vezetőnek, az egész világ figyelmét Kelet-Timorra és az ott tomboló indonéz terrorra irányította. Az ezután megnövekedett nemzetközi nyomás hatására 1999-ben az akkori indonéz elnök, Juszuf Habibi – az ENSZ támogatásával – népszavazást írt ki a térségben, amelyen a résztvevők 80 százaléka az Indonéziától való elszakadást választotta. A szigetvilág muzulmán többségű lakosainak válasza borzalmas volt: a hadsereg támogatásával dühös milíciák lerombolták a függetlenedő tartomány fővárosát, Dilit, megöltek kétezer embert, és 250 ezer embert száműzetésbe kényszerítettek.
A folyamat azonban megállíthatatlan volt. Jakartának el kellett fogadnia, hogy Kelet-Timor elhagyja őt. A mai napon dönti el a sziget felének lakossága, hogy kik alkossák az „alkotmányozó gyűlést”. A testület feladata lesz az új ország alaptörvényének kidolgozása, a jövőben pedig az ifjú köztársaság parlamentjének szerepét is betöltheti. A gyűlés nyolcvannyolc mandátumáért 16 párt és számtalan független jelölt száll ringbe. Valószínűleg FRETILIN jelöltjei lesznek a nyertesek, vélhetőleg békés szavazással – és ez a leglényegesebb. Az ENSZ rendkívüli figyelemmel kíséri a voksolás előkészítését, amelyet a remények szerint nem zavar meg semmi. A FALINTIL, a függetlenséget kivívó fegyveres szervezetek egyike mindenesetre megértette a helyzet fontosságát, és kész részt vállalni az újonnan felállítandó kelet-timori véderőben.
A folytatás pedig egyszerű. Az ENSZ még évekig a szigeten marad, felügyeli a demokratizálódás folyamatát. Az alkotmány és a valódi függetlenség kikiáltása után – talán jövőre – elnökválasztást is tarthatnak, amelyen minden bizonnyal Xanana Gusmao, a nemrég szabadult szabadságharcos nyer majd. Az első lépéseket gazdasági téren is megtették. Mint minden függetlenségre vágyó országnak, Kelet-Timornak is ki kell alakítania saját kereskedelmi hálózatát, hogy elszakadhasson nagyhatalmú szomszédjától. A Timori-tenger fosszilis energiahordozóit eddig Indonézia és Ausztrália fele-fele arányban aknázta ki. A szerződéseket most az ENSZ nyomására ismét megtárgyalták, és a jövőben kilencven-tíz arányban részesednek a jövedelmekből – Kelet-Timor javára. Az igazi próbatétel ugyanakkor csak a békefenntartók távozása után vár az új országra. Amikor a Kelet-Timori Köztársaság egyedül indul el, hogy kiállja a történelem próbáját.
origo.hu
Vonatgázolás történt Püspökladánynál
