Benjámin Ben Eliezer védelmi miniszter a katonai rádióban ismét figyelmeztette a palesztinokat, hogy a Jeruzsálemtől délre, Betlehem közelében állomásozó izraeli biztonsági erők nem fogják tétlenül szemlélni, ha Bét Dzsala faluból palesztin fegyveresek újra tűz alá veszik a szomszédos zsidó települést, Gilót. A miniszter hozzátette: kedden azért álltak el a ciszjordániai falu elleni támadástól, hogy esélyt adjanak Jasszer Arafat palesztin elnöknek a lövöldözés leállítására.
Az Iszlám Konferencia Szervezete szerdán a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte. A muzulmán országok szervezete azt szeretné, ha a testület megvitatná a közel-keleti válság legújabb fejleményeit. A BT várhatóan jövő hétfőn tart nyilvános vitát ezekről a kérdésekről.
Simon Peresz izraeli külügyminiszter egy tévényilatkozata szerint a zsidó állam nem szándékozik visszafoglalni a palesztin önkormányzat fennhatósága alá került területeket. Az MSNBC amerikai televíziónak adott interjúban kijelentette: kormánya a béketárgyalások felújítására törekszik, és a fegyverek helyett szívesebben hagyatkozna a józan észre. A külügyminiszter hangsúlyozta: az izraeli hadsereg nem azért nyomul be időről időre a palesztin önkormányzati területekre, mert vissza akarja szerezni ezeket. Csupán azért teszi, hogy szétrombolja a terrorizmus egyes gócait, s utána nyomban távozzék.
Háttér -
Előre 1967-ig?
Ha lehet hinni az egyiptomi biztonsági szolgálat nyilatkozatainak, újra lánctalpak taposhatják a Sínai-félszigetet. Az 1967-es (eddig utolsó) arab izraeli háború óta Egyiptom nem küldte csapatait a sivár, de stratégiai szempontból nagyon fontos földterületre. A palesztin felkelés legutóbbi eseményei után azonban a fáraók országa lehet, hogy mégis elindítja csapatait.
A harmadik páncélosezred behatolása a Sínai-félszigetre beláthatatlan következményekkel járhat. Egyiptom valaha azzal vívta ki az arab államok rosszallását, hogy békeszerződést írt alá a zsidó állammal, sőt kapcsolataik élénkek voltak, és meglepően jól működtek. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy Egyiptom, ha kibújik is bőréből, akkor is iszlám állam marad. A sokévi száműzetés után újra az Arab Liga tagja, így rokonszenvez a palesztinokkal, és elítéli az izraeli politikát. Bár az egyiptomi Sarm-el-Sejk üdülőtelep kedvelt tárgyalási helyszín a közel-keleti rendezés esetén, mégsem mondható, hogy Egyiptom távol tartja magát az állásfoglalástól. Kairó lépésétől nagyon sok függ. Ha a tankok valóban felsorakoznak a Sínai-félszigeten, Izrael minden bizonnyal megerősíti déli határát, elejét véve az esetleges támadásnak. Ebben az esetben viszont lehet, hogy a többi arab állam sem fogja vissza magát. Szíria és Libanon régóta feni a fogát Izraelre, Jordánia hozzáállása kiismerhetetlen bár II. Abdulláh király mérsékelt politikát folytat. Szaúd-Arábia biztosan nem lép hadba jelentős amerikai befolyásoltsága és hagyományos semlegessége miatt. Irak saját gondjaival van elfoglalva, Irán pedig messze van, és bár szavakban nagyon keményen bírálják Izraelt inkább pénzügyi segítséget biztosítanának a harcolóknak, mint csapatokat.
Ez persze a legrosszabb forgatókönyv. Az izraeli hadsereg legendás ereje és megbízható szövetségesei minden bizonnyal visszarettentik a mégoly felszerelt Egyiptomot is. Az arab államok ezenkívül tartanak a számukra hátrányos, de mégiscsak stabilnak mondható status quo felborításától. Ám figyelmeztető jel lehet mind a közel-keleti államok, mind a nagyhatalmak részére, hogy reális esély van a forgatókönyv valóra válására. Egyes palesztin politikusok máris háborúról beszélnek, bár ezt a háborút nem lehet tetten érni. Nincsenek egymással harcoló csapatok, terrorháború folyik. (Sitkei Levente)
origo.hu
Lakatos Márkot utolérte a végzete, Wellor a céltáblájára tűzte
