A mediterrán tengerek látogatóinak azonban nincs félnivalójuk, mert a statisztikák és a szakemberek szerint a cápatámadások esélye elenyésző.
Olaszország partjainál egy 2,5 méter hosszú cápát láttak turisták néhány nappal ezelőtt, egy Rimini melletti strand közelében, korábban pedig két halász arról számolt be a dpa hírügynökségnek, hogy egy hat méter hosszú fehércápa megtámadta a csónakjukat. Csak úgy tudtak megmenekülni, hogy a kezük ügyében lévő tárgyakkal addig ütötték az állatot, míg az a túlerő láttán feladta a harcot, és békésebb vizek felé vette útját.
A nemzetközi cápatámadási adatbázis (ISAF) adatai szerint 1907 és 2000 között Európa tengerpartjainál összesen 37 esetben támadt cápa emberre, amely támadások közül 19 volt halálos. Mint táblázatunkból is kitűnik, a legtöbb támadást Olaszországban regisztrálták, ahol az utolsó támadás 1962-ben volt. A statisztika második helyezettje Görögország, ahol utoljára 1984-ben próbált cápa embert ölni. A honfitársaink által leginkább kedvelt többi tengerpart közül Horvátországban 1974-ben, Máltán 1956-ban jegyezték fel az utolsó esetet, a Spanyolországban közel száz év alatt történt két cápatámadás időpontját az ISAF nem közli.
Ha távolabbi vizekre tekintünk, 1990 és 2000 között világszerte öszszesen 615 cápatámadást jelentettek az ISAF megfigyelői, amelyek közül 81 okozott emberhalált. A népesség és a fürdőzők számával emelkedő tendenciáról van szó, ráadásul a lista valójában ennél jóval hosszabb, hiszen a harmadik világ országaiból nem jelentik az eseteket.
Az ISAF elkészítését koordináló Floridai Természettudományi Múzeum ismertetője szerint a tengerek, óceánok közelében élő emberek a különböző természeti veszélyek (például hurrikánok, tornádók, földrengések) közül leginkább a cápatámadásoktól tartanak. Ráadásul a cápa az emberre is veszélyt jelentő legnagyobb ragadozók sorában az egyetlen, amely fölött az embernek nincsen hatalma. Még a legvadabb szárazföldi ragadozók ellen is – mint a nagymacskák vagy a medvék – jól lehet védekezni puskával, ám a gyakran zavaros, nehezen átlátható tengervízben kevés az esélye annak, hogy a fegyverrel nem rendelkező strandoló észrevegye az 50–100 kilométeres sebességgel alulról, hang nélkül támadó cápát. A vízben tempózó ember ráadásul olyan rezgéseket kelt, mint egy sérült hal, könnyű prédát ígérve és messziről vonzva a körülbelül 350 cápafaj közül az emberre is veszélyes 10-12 faj valamelyik képviselőjét – azok élőhelyétől függően. Az 1580 és 2000 októbere közötti időszak adatai alapján a legtöbbet támadó fajok a fehér-, a tigris-, a bika- és a homoki tigriscápa.
– Az Adriai- és Földközi-tenger partjainál tapasztalt cápatámadások ritkaságának egyik oka az, hogy a mediterrán tengerek vize nem elég meleg, így kevés bennük a táplálék, tehát a cápa is – nyilatkozta lapunknak Németh Szabolcs tengerbiológus. Kivételt jelentenek a nagy forgalmú kikötők – tette hozzá – ahová a hajókat a bőséges konyhai hulladék miatt néha elkíséri néhány nagyobb, akár emberre is veszélyes cápa. Az említett két tengerben jellemzően nem élnek nagy testű cápafajok, amelyek közül egyébként is csak a két méternél nagyobbak lehetnek veszélyesek. Mindezek ellenére a békés macskacápák mellett a Földközi-tengerben nagyon ritkán előfordulhat pöröly-, kék vagy akár fehér cápa is.
A szakember és az adatbázis szerint a cápatámadások relatív esélye igen csekély. A cápákkal történő találkozások elkerülésére az alábbiak javasolhatók. Úszás közben érdemes csapatban maradni, a cápák ugyanis leginkább magányos áldozatot szemelnek ki. Kerülni kell a fürdőzést és a búvárkodást a szürkületi és késő esti órákban, mert a tengeri ragadozók ilyenkor a legaktívabbak. Nyílt sebbel semmiképp ne menjünk a vízbe, mert a cápák szaglása olyan jó, hogy akár kilométerekről megérzik a vérszagot. A csillogó ékszerek viselése sem javallott, mert a róluk visszatükröződő fény a halpikkely csillogására hasonlít. Kerülni kell a tengerbe folyó csatornák környékét, és azokat a helyeket, ahol halászat vagy sporthorgászat folyik. A közelben tartózkodó madarak ennek jó jelzői. Nem szabad viszont megörülni a delfinek látványának, mert ők gyakran a cápákkal közös területen vadásznak. Egyenetlenül lebarnult bőrrel és színes fürdőruhában is mellőzni kell a tengeri fürdőzést, mert a cápák különösen a kontrasztokat látják jól. Kerülni kell a homokbuckás és meredek partú öblöket is, mert az ilyen területeket a cápák előszeretettel használják búvóhelyül. Ha mégis megtörténik a baj, nem szabad a cápát ingerelni, mert az esetek többségében magától is észreveszi, hogy tévedett, abbahagyja a támadást, és továbbáll.
--------------------------------------------------------------
Egy robbanószert használó horvát orvhalász – feltehetően tévedésből – megölt két német búvárt, akik az Adriai-tengerben úszkáltak. A feltételezések szerint a Prag szigetet a szárazfölddel összekötő híd közelében úszó búvárokat az orvhalász nagy halaknak nézte, és valószínűleg ezért dobta vízbe a horgászat céljára szánt robbanóanyagot. A robbanás következtében a két búvár – apa és fia – életét vesztette, a tettes elmenekült a helyszínről. (MTI)
origo.hu
Különleges halak kerültek elő a Hortobágyon
