A brit monarchia vesztesége

Felmerült a kérdés, amikor Erzsébet anyakirályné haláláról hírt adott a brit média, hogy mit jelent a királyi család személyes vesztesége a brit monarchia szempontjából. Monarchista és köztársasági érzelmű britek és Nagy-Britannia lakosságának az a nagy hányada, amely számára nem lényeges kérdés a monarchia jövője, mind tisztában vannak azzal, hogy az elmúlt egy-két évtized alatt sok kétely merült föl a királyság intézményével kapcsolatban.
Sok elmélet van arról, hogy miként vetődtek fel ezek a kételyek. Van aki úgy érzi, hogy a média, de leginkább a televízió túlságosan közelbe hozta, túl erősen fókuszba állította az addig a megközelíthetetlenség, a meseszerű titokzatosság köntösébe öltöztetett családot. Ehhez járultak a család fiatalabb, benősült tagjainak indiszkréciói, az uralkodó három gyermeke közül kettőnek és saját húgának a válása. A monarchia hívei úgy vélték, hogy a királyi család túl sok engedményt tesz a korhangulatnak, ellenfelei pedig úgy, hogy túl keveset. Újra meg újra szóba került az uralkodó adómentessége, meg az úgynevezett civil lista, amely jelentős jövedelmet adott az állam terhére a család sok tagjának, olyanoknak is, akik általános vélemény szerint nem szolgáltak rá. A királyi család legnépszerűbb tagjának, Erzsébet anyakirálynének a népszerűsége sosem volt veszélyben. Magas kora, a második világháborúban tanúsított magatartása, közvetlen modora miatt szívébe zárta a nemzet. Kevesen látták, még kevesebben bánták, hogy ő volt évtizedeken át minden változás ellenzője a családban.
Az anyakirályné halála óta eltelt tizenkét nap eseményeit többféleképpen magyarázzák. Tény, hogy a parlament épületében történt felravatalozása és keddi temetése között jóval több mint kétszázezer ember vonult el koporsója előtt. Tény, hogy amikor kedden a parlamentből a kőhajításnyira levő westminsteri apátságba vitték gyászszertartásra a koporsót, majd onnan a windsori kastély Szent György-templomába, hogy a család tíz közvetlen tagjának jelenlétében ötven éve elhunyt férje mellé helyezzék, London központját négyszázezren lepték el, s a Windsorba vezető 36 kilométeres út mentén egymillióan ácsorogtak, sokan már az előző este óta. Londonban is, az országúton is egyre hullottak a halottaskocsira a virágok, és délelőtt fél tizenegykor Londontól Edinburgig és Cardifftól New Castle-ig két percre elnémult az ország. A nagy kérdés most az, hogy azoknak van-e igazuk, akik szerint ezzel tetőzött, és soha többé ilyen mértékű nem lesz a királyi család népszerűsége, vagy pedig azoknak, akik úgy érzik, hogy halálával a százegy éves Elizabeth Bowes-Lyon megtette családjának és főleg leányának utolsó szolgálatát: megteremtette az általános jóindulat hangulatát a június 3-án kezdődő jubileumi évre, II. Erzsébet uralkodásának 50. évfordulójára.