Agylágyítás

Napokkal a parlamenti választások második félideje előtt gőzerővel zajlik a nemzet agylágyítása. Most például azt sulykolja a szocialista vezérkar a magyar lakosságba, hogy a mérkőzés már eldőlt, az ellenfél akár pályára se lépjen, fölösleges minden ellenállás, a hazát körülvettük, a határátkelőhelyeket, hídfőket és közlekedési csomópontokat mi ellenőrizzük, ezenkívül a bankok, a közművek és a jövedelmezőbb peep-show-k is a kezünkben vannak. Aki holnap éjfélig abbahagyja az ellenállást, amnesztiában részesül, mindenki másra statárium vonatkozik.
A szocialisták türelmének is vannak határai.
Én már régóta nem haragszom Medgyessy Péterre, szép, rögtelen pályát futott be ez az ember, akit különben saját pártjában is módszeresen piszkálnak, tekintélye már most, az árnyékvilágban is csekély, várhatóan később sem növekszik.
Már csak azt nem tudom, mitől ilyen kevély a szocialista élcsapat. Kiket tudhat igazán maga mögött a szegfűegyüttes, hogy ilyen gőggel kezeli az országot?
A nyugdíjasokat? A pedagógusokat? A fővárosiakat, akik mindent elhittek? Akiket meg tudott szédíteni?
Vajon elég lesz-e a végső győzelemhez az Európai Unió bravója? A bankárok vállveregetése? Brinken nagykövet asszony furcsa elégedettsége? Esetleg a sajtó félretájékoztatása?
A győzelem napjai jönnek? Én nem tudom…