Kutyabaj

Egyre gyakrabban szerepel a sajtóban a szomorú szenzáció: kutyák marcangoltak szét kisgyereket, idős embert. A közvélemény, gyakran még a feldühödött kutya gazdája is értetlenül szemléli az eseményeket. Mi történt az amúgy szelídnek tartott állatokkal?

Rácz Judit
2002. 07. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Van kicsi és nagy, szelíd és csöndes, ugatós, harapós, ideges és kényes. Az egyiket családtagként szeretik, a másikat kidobják, megdobálják, menhelyre kerül, vagy még roszszabb sors vár rá. Lehetnek kiállítások díjnyertes sztárjai vagy a gyanútlan járókelőt megtámadó fenevadak, házi kedveceink és az utcát bepiszkító ellenségeink. Sokan vannak, legalábbis a városi közterületeket ellepő nyomokból ítélve. Hogy hányan, arról nincsenek pontos adatok.
A kutya ugyanúgy az emlősök közé tartozik, mint az ember, csak sokkal több kedves példány van belőle – mondja dr. Péterhegyi Csongor állatorvos. A kutyának egyetlen célja van: hogy a gazdáját szolgálja. Viselkedése gazdája lelkületét, egyéniségét tükrözi, olyanná válik, mint amilyen az ember, aki mellett él.
Péterhegyi doktor gyerekkorában kötött örök barátságot a kutyákkal. A szomszédjukban lakott egy Piki nevű magyar vizsla. A kutya megöregedett és elpusztult, ő pedig elhatározta, állatorvos lesz, hogy meggyógyíthassa a többieket. Azóta is a magyar vizsla a kedvence, bár most bernáthegyi és kaukázusi juhász keresztezéséből származó moszkvai őrkutyája van. Véleménye szerint a magyar vizsla lelkileg fantasztikusan idomul a gondolkodásmódunkhoz, életstílusunkhoz.
A kutyatartás öröm, de felelősség is. Az állat törődést, szeretetet és rendszerességet igényel. Ha fiatal korában elrontják, nehezen lehet bánni vele. Egy kutya életében a következetesség a legfontosabb: mindig ugyanabban az időben kell sétálni vinni, enni adni neki. Az állatnak nem lehet elmagyarázni, hogy késik az ebéd vagy a séta. Biológiai órája nehezen tud alkalmazkodni a változó időpontokhoz, s ennek a szobatisztaság látja kárát. Ilyenkor összeszidják, büntetik, pedig nem ő a hibás.
Sok a kóbor kutya, és ez a tény is az emberi következetlenségre vall. Az állatok többsége úgy kerül a lakásba, hogy a szülők engednek a gyerek kunyerálásának. De fogalmuk sincs arról, mit kell tenni a jövevénnyel. Egy idő után fárasztóvá válik, hogy naponta négyszer le kell vinni, megunják és kiteszik. A mai gyakorlat: berakják az autóba, elmennek vele jó messzire, majd elengedik. A szaporulat is gondot okoz. Aki nem tenyésztési célból tart kutyát, fogalma sincs, mit kezdhet a kölykökkel – a kutyák ráadásul évente kétszer szülnek. Az ivartalanítás megoldás lehet, de nem sokan veszik igénybe.
Akik befogadnak kóbor kutyát, tapasztalhatják, hogy ezek a leghálásabb állatok. Mivel megismerték a kivetettséget, új gazdájukra úgy néznek, mint az istenre.
A meggondolatlan fajtaválasztás is oka lehet annak, hogy valaki egy idő múlva meg akar szabadulni kutyájától. A városi lakásba közepes vagy annál kisebb testű állatot érdemes bevinni, például spánielt, tacskót, uszkárt, a legújabb divat szerint terriert. A bernáthegyi bármilyen aranyos kölyökként, gyorsan 60-70 kilós „felnőtté” válik. Nem biztos, hogy egy hegyi pásztorkutya jól érzi magát a harmadik emeleten, s a gazdájának sem kellemes osztozni a nagy testű állattal a kis területen. Az ember fizikai és lelki állapota is befolyásoló tényező. Nyugodt ember nehezen jön ki szangvinikus természetű állattal, és fordítva.
Péterhegyi doktor szerint tévedés azt hinni, hogy a kutya meg tudja védeni az embert, hiszen spray-vel vagy más módon ártalmatlanná tehetik. Az ugató állat azonban felkelti a figyelmet. Kutyaiskolában való oktatással, őrző-védő kiképzéssel alkalmassá tehető erre a feladatra. Ha viszont megtámad valakit, a gazdájának kell vállalnia érte a felelősséget.
Az ebtartás ma Magyarországon meglehetősen rendezetlen. Többéves munka, megfelelő anyagi feltételek kellenének a rendteremtéshez. A kutyák összeírásához és nyilvántartásba vételéhez megfelelő eszköz lenne a csipszám. Az apró csipet a jobb fül mögé ültetik be, a bőr alá, erről leolvashatók az azonosító adatok. Ha elvész az állat, visszakerülhet gazdájához, ha megharap valakit, tudni lehet, beoltották-e. Sokan már ma is használják ezt az azonosító jelet, de érdemes lenne kötelezővé tenni a pontos nyilvántartás érdekében. Segítene a rendteremtésben az is, ha a nem tenyésztés céljából tartott kutyákat ivartalanítanák. Az állatvédők gyakran felhívják a figyelmet a kutyamenhelyeken tapasztalt áldatlan állapotokra. Ám arra kevesen gondolnak, hogy a törvények szerint a város határát elhagyó eb már dúvadnak minősül és kilőhető. Létezik ma is nyilvántartás – ez azon alapszik, hogy ki viszi el a kutyáját a 365 naponként kötelező veszettség elleni védőoltásra. Amelyik ebet nem oltatják be, az nem szerepel a listán, és így veszélyforrássá válik. A veszettség elleni oltásnak rendkívül nagy a humán közegészség-, állategészség- és járványügyi jelentősége.
A fajtiszta kutya általában kényesebb, mint a keverék. A mozgáshiány, a beltenyészet, a nem megfelelő tartás, a civilizációs ártalmak rontják az ellenálló képességet, csökkentik az élettartamot. A közvélemény szerint a városi kutyák idegesebbek, mint vidéken élő társaik. A kis területen élő sok kutya között valóban több a beteg, az összezártság miatt több fertőzés éri őket. Ha egy családon végigfut az influenza, végül a kutya is megkapja. Egy családtag elvesztése a kutyában is mély nyomokat hagy, lelki beteggé válhat.
A legfélelmetesebbnek tartott kutyák – például a pitbull – sem születnek vadnak. Azért támadnak meg embert, mert elvadítják, erre szoktatják őket. Gyakran azért történik tragédia, mert a kutya ugatni kezdi a kerítés mellett elhaladó járókelőt, az megijed, sikoltozik, hadonászni kezd, ezt pedig az állat támadásnak érzékeli, és reagál rá. A kutya nem felejt. Ha egyszer valakit megharapott, emlékszik a konfliktushelyzetre, és ha újra találkozik az illetővel, ismét fennáll annak a lehetősége, hogy belemar. A kisgyereket elméletileg szereti a kutya. Ám ha bántották, ha például egy gyerek megdobálta kővel, az „ellenséggel” azonosítja a gyerekhang frekvenciája alapján, és megtámadhatja. Ha egy kutyával találkozva úgy érezzük, támadni akar, álljunk meg, minél kevesebbet mozogjunk, és ne nézzünk a szemébe – akkor a kutya is megáll, és megpróbálja értékelni az új helyzetet.
Budapesten körülbelül 170 ezer kutya él, közülük több tízezer illegalitásban. A II. kerületben nemrég úgy döntöttek, rendet teremtenek kutyaügyben, s megkezdik az ebek összeírását. A veszettséggel való fertőzés veszélyének elhárítása mellett vélhetően a budai kerület tisztaságának megóvása is szerepet játszott az elhatározásban. Az utcákat beborító kutyapiszokért ugyanis hiába szidják az állatokat, ők csak a természet parancsának engedelmeskednek. A gazdik feladata, hogy kulturáltan oldják meg a dolgot. Fel kell szedni, és nejlonzacskóban a szeméttartályba kell dobni az elhullajtott nyomokat, a játszótereket pedig el kell kerülni a kutyákkal – mindöszsze ennyi az ára az ebtartók és a környezet békéjének.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.