A Mission: Impossible-franchise tökéletes mintapéldánya Hollywood kommercializálódásának: az első részt még az egyéni vizualitásáról és vagány stílusáról ismert Brian De Palma jegyezte, a másodikat John Woo, aki a hongkongi akciófilmjeinek már-már balett-koreográfiaszerűen megkomponált tűzpárbajait a maximumra járatta, majd a kísérletezőkedv epizódról epizódra alább hagyott. A harmadikat a Lost című sorozattal az álomgyár aktuális kedvencévé váló J. J. Abrams rendezte, aki egy kifejezetten érzelmes és feszült kalanddal rukkolt elő, majd az aktuális Pixar-kedvencet, A hihetetlen családot jegyző Brad Birddel már egy élére vasalt, formatervezett irányba indult el a széria, amely ezt követően állandó rendezőt kapott Christopher McQuarrie személyében, aki egyébként egy profi szakember, tökéletesen képes kiszolgálni a legszélesebb közönségréteg igényeit is, de lássuk be, túl sok egyéniséggel nem rendelkezik. Az általa készített négy Mission: Impossible-film mind ugyanarra a receptre épült: patikamérlegen kimérte az akciók, a poénok és – a felszínes – drámai momentumok egyensúlyát, a sztori esetében mindig emelte kicsit a tétet, azaz az ügynökre háruló, lehetetlennek tűnő küldetések során egyre több civil élete forgott kockán, a marketingkampány pedig mindig ugyanarra épült, jelesül, hogy legközelebb Tom Cruise milyen életveszélyes mutatványt fog prezentálni kaszkadőrök és számítógépes trükkök segítsége nélkül, jócskán leizzasztva a biztosítókat.
McQuarrie bejáratott sémája működött, Ethan Hunt újabb bevetései épp annyira eseményszámba mentek, mint egy friss James Bond-kaland, és anyagi szempontból is rentábilisnak bizonyultak, végül mégis úgy döntöttek, lezárják a franchise-t, legalábbis egy időre biztosan, aztán nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Az őrült ambíciókkal megáldott Cruise jelenleg a világűrben tervez forgatni egy filmet, el szeretné készíteni a Top Gun harmadik részét és feltámasztani a másik régi slágerét, a Mint a villámot, valószínűleg ezért is döntött úgy, hogy szögre akasztja a titkosügynök lezser farmerkabátját.
A záróakkordnak pedig minden egyes pillanatán érződik az a szándék, hogy ezúttal egy minden korábbinál grandiózusabb fináléval szeretnének búcsúzni. A sztori tétje immáron fokozhatatlan, hiszen az előző epizód közvetlen folytatásában egy elszabadult mesterséges intelligencia a teljes emberiséget elporlasztaná egy atomháború kirobbantásával, és csak egy bizonyos kulccsal lehet irányítani, ami nem mindegy, hogy a hőseink vagy egy szociopata terrorista kezébe kerül-e. És miközben folyik a hajsza, a film a rajongók kiszolgálása érdekében csaknem az összes korábbi részt megidézi flashbackekkel, és összekötik a különböző történetszálakat, sokszor ad hoc módon, azt a látszatot keltve, mintha a nyolc etapot mindig is egy egységes egészként képzelték volna el. És elhangzanak olyan heroizáló, a teljes franchise-nak érvényt kínáló mondatok, mint hogy ezek az ügynökök nap mint nap vásárra viszik a bőrüket azért, hogy mi nyugodtan aludhassunk, miközben a létezésükről sem tudunk. Kár, hogy a felszínesen megírt karakterek miatt ezt az egzisztenciális drámát nem sikerül megragadni.
A rengeteg pátosz mellett pedig az akciójelenetek már-már háttérbe szorulnak, kisebb csörtéket leszámítva két nagyobb szegmenssel próbálják kielégíteni a látványos csinnadrattára vágyakozó nézőket. Az egyikben Tom Cruise-nak egy tengeralattjáró roncsaiba kell leereszkednie, és bár nem láthattunk hasonlót korábban, a félórás szekvencia idővel unalomba fullad.
Amikor azonban a fináléban a 62 éves színész – a forgatás során az életét kockáztatva – egy felszálló repülőre kapaszkodik fel, a teljes franchise egyik legfeszültebb pillanatait kapjuk,
ami ha nem is kárpótol a százhetven perces játékidő megannyi üresjáratáért, épp annyi adrenalinfröccsöt kínál, hogy ne teljesen elcsigázva álljunk fel a moziszékből.
Sovány vigasz ez az összképet nézve, mert bár a készítők mindent megtettek, hogy könnyes meghatottság járjon át minket, és közben szobrot is állítsanak a szériának, a produkciót inkább a túlzott ambíciókból fakadó izzadságszag, mintsem valódi ihletettség jellemzi.
Kiemelt kép: Mission: Impossible – A végső leszámolás (Forrás: UIP–Duna Film)
