Az az ötletük támadt a brüsszeli pride szervezőinek, hogy egy Palesztina-párti tüntetés mellett vonulnak el a belvárosban, így jelezve szimpátiájukat a közel-keleti emberekkel. Nem volt jó ötlet. Utóbbiak ugyanis – felhagyva Izrael szapulásával – kő- és üvegzáporral fogadták a pávatollas érkezőket. Ha lehet mondani, ekkor lett meleg a helyzet.
Ráadásul az egyik elhajított flaska a buja dallamokat szervírozó DJ-t találta fejbe, mire leállt a zene, a ritmusából kiesett transzközönség pedig hanyatt-homlok szaladni kezdett.
El lehet képzelni a bőrtangás cukimókusok ijedt sikongatását. Nem könnyű tűsarkúban szaladozni a rémült tömegben… („Gondolom, Guy Verhofstadt fogász is ott volt a mezőnyben” – mereng egy kommentelő.) Nem új az ilyesmi. Pár éve felajzott migránsok támadtak a linzi pride felvonulóira. Nászra ugyan nem került sor, ellenben kiadósan eltángálták a riszálókat, három lányt (vagy azt alakító szivárványost) kórházba kellett szállítani.
Régi vesszőparipám: vajon hogyan tervezi a tűzeszű Nyugat összehozni a vonagló büszkéket a harmadik világból érkező, nagytermészetű kanmigránsokkal?
Megjegyzem, a „mi” Momentumunk is kijelentette annak idején, hogy kormányra kerülvén a migránsok mellett a melegeknek is a hóna alá fog nyúlni. Ilyenkor elgondolkodom, mi lesz ezekkel a szellemi sérültekkel, ha együgyű akcióikkal már nem tudják magukra vonni a figyelmet. Munkába állnak? Elhelyezkednek az iparban? Költői a kérdés.
Mi, régi szereposztásban szocializálódottak (férfi a nővel, nő a férfival – ha mond ez még valamit) csak egy kapucsínót kérünk. Sok habbal.
