Aligha sokan akadtak 1984 nyarán szerte Európában, akik a futballban ismerték volna a Videoton nevét. Akkor rajtolt el az UEFA-kupa következő sorozata, a mezőnyben rengeteg klasszis csapattal, a Vidit senki sem várta a döntőbe. Mégis ez történt, a fehérváriak a Dukla Praha kiejtése után kiütötték a Paris Saint-Germaint és a Partizan Beogradot, tizenegyesekkel kiverték a Manchester Unitedet, végül az elődöntőben megdolgozva érte, de nagy szerencsével túlléptek a bosnyák Zseljeznicsáron is. A fináléban a Real Madrid következett, amelynek a Wacker Innsbruckon, az NK Rijekán, az Anderlechten, a Tottenhamem és az Interen keresztül vezetett idáig az útja. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)
Két hete felidéztük az első mérkőzés történetét, amelyen a spanyolok 3-0-ra nyertek a székesfehérvári Sóstói-stadionban, és amely után a madridi visszavágó nem tűnt többnek puszta formalitásnál. Senkiben, így a két félben sem vetődött fel annak a lehetősége, hogy az eredmény megfordulna, ám mégis, mindkettő roppant komolyan vette a visszavágót. A spanyolok elsősorban azért, mert
1966 óta, tehát csaknem két évtizede nem nyertek trófeát Európában, a Chelsea (1971, KEK), a Liverpool (1081, BEK) és az Aberdeen (1983, KEK) ellen csak egy-egy góllal, és kétszer is hosszabbítás után maradtak alul a siker küszöbén.
Luis Molowney, a Real Madrid vezetőedzője nem véletlenül intett mindenkit visszafogottságra a visszavágó előtt:
– A Videotont valamennyi ellenfele lebecsülte a kupában, mégis itt van. Vagy talán éppen ezért jutott el döntőig! Még a rutinos manchesteriek is túlságosan korán kezdtek ünnepelni: hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból. Húsz éve csak második helyig jutottunk el a kupákban, most itt a nagy lehetőség: nem akarok látni sem hollót, sem rókát, sem sajtot. A kupa kell!
Éjszakai üzemmód a Real Madrid ellen készülve
A Real Madrid sokat látott, 78 éves elnöke, Luis de Carlos Ortiz ugyanakkor az első mérkőzés után bevallotta: már előkészítették a klub múzeumában az erre a célra szolgáló legszebb vitrinben az UEFA Kupa helyét... Fontos volt ez a mérkőzés a házigazdáknak azért is, mert ez volt a legendás spanyol csatár, a tragikus sorsú Juanito – 1992-ben, 37 évesen autóbaleset áldozata lett – búcsúja a klubtól.
A Videoton is úgy készült, mintha még semmi sem dőlt volna el. A madridi meccs főpróbáját előre hozta péntekre, 1-0-ra kikapott Debrecenben, majd átállt éjszakai üzemmódra, csak az esti órákban edzett, hogy a szerdai kupadöntő 21 órás kezdése ne legyen szokatlan a játékosoknak.
Kovács Ferenc vezetőedzőnek csak arról kellett döntenie, hogy a sérülés miatt jó ideje nem játszó, de éppen a visszavágóra felépült két kulcsjátékosát, Csongrádi Ferencet és Májer Lajost – szörnyű, de ő is fiatalon, 42 évesen hunyt el, 1998. február 28-án halálra gázolta egy autó – betegye-e a csapatba, végül megtette, és nem is bánta meg. Molowny állítólag csak akkor hitte el a két játékos beállítását, amikor elkészült a hivatalos jegyzőkönyv, azonnal vissza is rendelte játékosait az öltözőbe, hogy Camachót ráállítsa Májerra, Butraguenót pedig hátrább vonja Csongrádi irányító játékának zavarására. Ez volt a Videoton összeállítása:
Disztl P. – Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth – Burcsa, Csongrádi, Vadász – Májer, Szabó, Novath, csereként beállt Palkovics és Wittman Novath, illetve Csongrádi helyére.
A mérkőzés telt ház, 90 ezer néző előtt zajlott le, és úgy tűnt, rendkívül rosszul indul: a Real Madrid a 8. percben tizenegyeshez jutott, miután Végh Tibor a tizenhatoson belül lerántotta Butraguenót. Az első csoda ekkor következett be: Disztl Péter kivédte Valdano büntetőjét! A válogatott kapus ihletett formában védett, bravúrt bravúrra halmozott, de a Népsport tudósítása szerint a mezőnyjátékosok is kitettek magukért, látványos és változatos mérkőzést szórakozhattak végig a nézők, akik a második csodát a 86. percben láthatták. Idézzük a sportnapilapot:
Wittman ment el a jobb szélen, beadása Sanchisról a jobbösszekötő helyén álló Májer elé pattant. A csatár egyből lőtt, s a labda bombaként vágódott a bal felső sarokba.
Győzött 1-0-ra a Videoton! A másnap reggeli újságok kivétel nélkül az első oldalakon hozták a mérkőzésről szóló tudósításokat, kommentárokat. Természetesen ünnepelték a kupát elhódító Reált, de valamennyi újság a legnagyobb elismerés hangján dicsérte a fehérváriakat is. Az AS azt írta, a magyarok a lehetőségeik reális értékelésével becsapták a ravasz Molovwney-t, 0-3 után százszázalékosan teljesítették a tervüket: emelt fővel távozhattak a Bernabeuból, ahol pedig kilencvenezer fanatikus szurkoló gondolatban már megásta a sírjukat, az El Pais pedig Disztl Pétert világklasszisnak nevezte.
A Videoton mindenkit legyőzött az UEFA-kupában
A Bernabeu-stadionban 90 ezer szurkoló dörgő tapsa kísérte az öltözőbe a fehérváriakat, akik a magyar futball egyik legnagyobb kupasikerével kiérdemelték az ünneplést: az UEFA-kupa sorozatában megverték valamennyi ellenfelüket, a végén pedig megszakították a világ legjobbjai közé tartozó Real Madrid tizenkét éves hazai veretlenségi sorozatát is, a spanyol csapat nemzetközi tétmérkőzésen ezt megelőzően 1973-ban az Ajaxtól kapott ki a legutóbb a saját pályáján.
Negyven év telt el, azóta magyar csapat ennek a sikernek a közelébe sem jutott.
Visszatértek MadridbaAz évforduló alkalmából a Nemzeti Sport szervezésében az akkori Videoton három játékosa, Disztl Péter, Csongrádi Ferenc és Szabó József Madridba utazott, ahol a korabeli Real két sztárja, Emilio Butragueno és Ricardo Gallego fogadta őket. A magyar futballisták a spanyol Marcának is interjút adtak, amely szintén megemlékezett a negyven évvel ezelőtti fináléról. |
